A hangfalak megmászása náluk a produkció elengedhetetlen része, és a "hat legjobb barát" szöveg nem reklámfogás. A kapcsolatuk olykor rosszabb, mint egy házasság, így ha egy mód van rá, koncertről koncertre mámoros állapotban értékelik újra a világot a Subscribe tagjai (Anga-Kis Miklós - basszusgitár, Csongor Bálint - ének, Horváth Attila - gitár, Reich Tamás - gitár, Rékasi Attila - dob, Tilk Máté - ének). Kezelhetetlen energiák, delírium, kalandpark, feltartott kezek, letolt gatya és nyomdafestéket nem tűrő folytatás. 'k tudják a választ, miért nem akarják az anyukák, hogy a fiaikból "rocksztárok" legyenek. A neveletlen fiatalokból álló zenekar november 3-án az A38-on mutatja be Stuck progress to moon című második lemezét.
*
Magyar Narancs: Gyerekfejjel fél évet adtatok magatoknak, hogy összeszedjétek a pénzt az első hangszerekre, a próbaterem bérlésére, gyakorlatilag a semmiből alapítottátok meg a zenekart. Eltelt kilenc év, és a második lemezbemutató előtt borítékolható a telt ház. Sok minden változott.
Anga-Kis Miklós: Akkoriban egyikünk sem gondolta volna, hogy majdan játszani fogunk az összes fesztiválon, lemezt fogunk felvenni, és akárhova megyünk az országban, telt házas koncertek várnak minket.
Csongor Bálint: A zenekaron belül sokkal élesebben kitűnnek az esetleges hiányosságaink, mind zeneileg, mind céljaink megvalósítását tekintve, de ezek segítségünkre vannak abban, hogy egyre jobb döntéseket hozzunk.
Reich Tamás: A legfontosabb az, hogy a kezdeti hozzáállásunk megmaradt. Jók vagyunk, különleges dolgot csinálunk, és meg fogjuk váltani a világot.
Rékasi Attila: Míg az elején csak hobbi volt, ma már civilként is erről szól az életünk. Miklós és én zenét tanítunk, ezenkívül ő menedzseli a zenekart is. Tamás operatőrként dolgozik, Atis (Horváth Attila) pedig hangmérnök.
MN: Melyek voltak azok a visszajelzések, amik megerősítették bennetek, hogy érdemes volt annyi energiát fektetni a zenekarba?
AKM: Nem szeretjük a tehetségkutatók felemlegetését, de nagy lökés volt az első nyereményünk, ami többek között egy lemezfelvétel volt. Ebből rengeteget tanultunk. Aztán ott volt a Pro-Painnel közös háromhetes európai turné, ahol belekóstoltunk, milyen érzés az, amikor mindennap felébredsz, bepakolsz az aznapi klubba, soundcheck, koncert, mulatás, lefekvés, és másnap kezdődik minden elölről. Kemény meló.
CSB: Szerintem a legmeghatározóbb pillanat az volt, amikor eldöntöttük, hogy a muzsikálást tesszük meg fő mesterségünkké ebben a Magyarországot még sajnos a mai napig jellemző sekélyes zenei miliőben.
Horváth Attila: A hétéves születésnapi Subscribe-koncert is több mint emlékezetes. Tíz órakor kitették a Kultiplex ajtajára a megtelt táblát. Az vízválasztó volt. Onnantól nem kellett nagy neveket elhívnunk ahhoz, hogy megteljen egy koncertterem.
Tilk Máté: A tavalyi év volt a zenekar történetében talán az eddigi legeredményesebb, hiszen Romániában arénás koncerteken játszottunk a Deftones és a Clawfinger társaságában. A turné utolsó állomását a román nemzeti televízió élőben közvetítette.
MN: A "Deftones és a Clawfinger előzenekara" jó ajánlólevél egész Európában. Hogyan tervezitek a második lemez külföldi promotálását?
AKM: Nyugaton akkor lenne esélyünk, ha felkarolna bennünket egy nagyobb kiadó, és komoly összegekkel támogatná az előmenetelünket, mert azzal, hogy egy zenekar kijár külföldre klubozni, nem lehet előrejutni. Ott már mindent láttak. Talán megveszik egy magyar zenekar CD-jét és meghallgatják, de ennyi. Kelet-Európában viszont sokkal nagyobb kuriózumnak számít egy jó zenekar. November végén indulunk egy egyhetes turnéra a Balkánon. Romániában, Macedóniában, Bulgáriában és Törökországban lépünk fel, szünnap nélkül. Kíváncsi vagyok, hogyan teljesítünk.
MN: A hazai zenei élet működését átlátjátok. Fel tudtok lépni egy következő szintre?
RT: Az okos emberek két dolgot emlegetnek, mit nem szabad egy zenekarnak csinálnia. Először is ne menedzseljék magukat, másodszor felejtsék el, hogy nem hívnak külső producert. Mi átlépjük a szabályokat, mégis kihozzuk az undergroundból a maximumot. Telt házas koncertjeink vannak, és ha emellé megkapnánk a média támogatását, játszana a rádió és a zenecsatornák, akkor el tudnánk érni egy következő szintet. Hogy ez milyen lenne? Nem tudom megmondani, mert nálunk nem magyarul éneklő, viszonylag komplex zenét játszó zenekar ilyet még nem ért el.
MN: Akkor realizálni kell, hogy nem magyarul éneklő zenekarként még nem tudtok itthon utat törni.
TM: Az új lemezen vannak már magyar nyelvű betétek, amik abszolút megállják a helyüket, és máshogy nem is lehettek volna. Egyszerűen adták magukat.
AKM: Minimális az esélye a teljes magyar szövegnek, a további sikerekhez szerintem nem kell magyarul énekelni. Magyar szövegek azért vannak, mert ez az anyanyelvünk, és adott helyen nagyot ütnek, de nem valószínű, hogy lesznek magyar nyelvű számok.
MN: Az elmúlt két évben tele volt a naptáratok, szinte megállás nélkül jártátok az országot. Mennyire láttátok ennek a kárát?
AKM: Holtpontok természetesen vannak, ezeket megpróbáljuk időben megoldani. Ezen a nyáron kicsit elkapott minket a gépszíj, de öszszekaptuk magunkat. Félre ne érts, nem a kábítószerek vagy az alkohol volt a gond, hanem kicsit rutinszerűvé vált az egész. Ezt pedig mindenképpen el szeretnénk kerülni.
RT: Rengeteg koncertünk volt, most vettük fel a lemezt, mellette mindenki dolgozik, mert a zenélésből még nem tudunk megélni. Sok problémánk volt, nem foglalkoztunk egymással, csak lenyomtuk a bulikat. Ez sajnos meg is látszott a produkción, de a nyárnak vége, a lemez elkészült, és visszaállunk a régi kerékvágásba, amikor a melós hétköznapok után feltöltődést jelentenek a hétvégi bulik. Az az ideális állapot, amikor energiát, törődést adunk egymásnak és így a közönségünknek is.
