Film

Az élet ízei

  • Kovács Bálint
  • 2014. augusztus 21.

Film

Aki feltalálta a gasztrofilm műfaját, alighanem az izgalmak ellensége volt. Lasse Hallström a Csokoládé után újra fakanalat ra­gadott, tehát ő is az izgalmak ellensége.

Hacsak nem nevezzük izgalomnak a világ országainak versengését arról, hogy hol van nagyobb lelke a paradicsomnak. Mert az Indiából politikai menekültként Franciaországba települő séfcsalád fő problémáját ez jelenti. Így amint találnak egy bájos provence-i falucskát, ahol nem csak a paradicsom, de még az erdei vargánya is énekel boldogságában, rögvest műanyag abroszos indiai éttermet nyitnak, jaj, pont szemben egy Michelin-csillagos, tradicionális francia restaurant-nal. És ha ez még nem lenne elég, innentől újraélhetjük az oly sokszor látott sablon minden pillanatát a „hogyan lesz sikeresebb az én aprócska, de családias vállalkozásom, mint a te nagyipari terméked” témájában.

Ám a film mégsem tökéletesen gondolatmentes, végigível benne egy, kapaszkodjunk meg, metafora. A hagyományos és az idegen főzőiskolák ellentéte – a primer témánál általánosabban – a bevándorlással kapcsolatos életstratégiákat jelképezi mind befogadói, mind érkezési oldalon (ha nem értenénk az utalást, előkerül némi klasszikus xenofóbia is). Zavarja vagy színesíti az életet, ha addig ismeretlen dolgok jelennek meg benne? El kell-e fogadnia a bevándorlónak a helyi szokásokat, vagy továbbviheti a saját­jait? Ráadásul még a nagy tanulság is igen szimpatikus, ha nem is túl bonyolult. Pont annyira, hogy ki­emelje Az élet ízeit abból a posványból, ahová egyébként saját magát pozicionálta.

A ProVideo bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.