Film

Az élet ízei

  • Kovács Bálint
  • 2014. augusztus 21.

Film

Aki feltalálta a gasztrofilm műfaját, alighanem az izgalmak ellensége volt. Lasse Hallström a Csokoládé után újra fakanalat ra­gadott, tehát ő is az izgalmak ellensége.

Hacsak nem nevezzük izgalomnak a világ országainak versengését arról, hogy hol van nagyobb lelke a paradicsomnak. Mert az Indiából politikai menekültként Franciaországba települő séfcsalád fő problémáját ez jelenti. Így amint találnak egy bájos provence-i falucskát, ahol nem csak a paradicsom, de még az erdei vargánya is énekel boldogságában, rögvest műanyag abroszos indiai éttermet nyitnak, jaj, pont szemben egy Michelin-csillagos, tradicionális francia restaurant-nal. És ha ez még nem lenne elég, innentől újraélhetjük az oly sokszor látott sablon minden pillanatát a „hogyan lesz sikeresebb az én aprócska, de családias vállalkozásom, mint a te nagyipari terméked” témájában.

Ám a film mégsem tökéletesen gondolatmentes, végigível benne egy, kapaszkodjunk meg, metafora. A hagyományos és az idegen főzőiskolák ellentéte – a primer témánál általánosabban – a bevándorlással kapcsolatos életstratégiákat jelképezi mind befogadói, mind érkezési oldalon (ha nem értenénk az utalást, előkerül némi klasszikus xenofóbia is). Zavarja vagy színesíti az életet, ha addig ismeretlen dolgok jelennek meg benne? El kell-e fogadnia a bevándorlónak a helyi szokásokat, vagy továbbviheti a saját­jait? Ráadásul még a nagy tanulság is igen szimpatikus, ha nem is túl bonyolult. Pont annyira, hogy ki­emelje Az élet ízeit abból a posványból, ahová egyébként saját magát pozicionálta.

A ProVideo bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.