Az árvaház

  • Iványi Zsófia
  • 2008. november 20.

Film

Halott gyerekek lelkével riogatni nem új találmány, s nem is nagy dicsőség; a mumussá transzformált kiskorú mára a horror egyik alapkellékévé nőtte ki magát, már-már olyan klasszikus figurává, mint a másik (az áldozati) oldalon fellépő, reménybeli gyilkosa elől sokat sejtető fehérneműben menekülő tinilány. Ám ha a mérsékelten eredeti téma ellenére mégis vérszomjas kis Casperek tömegeit szeretnénk a többi szereplőre zúdítani, keresve sem találhatnánk jobb helyszínt egy évek óta üres árvaháznál (hol hősnőnk is nevelkedett egykoron, oh), itt a lehetőség és az indíték is adott a szellemfiaknak és -leányoknak, hogy szétszívassák a területükre hatoló élőket.

Halott gyerekek lelkével riogatni nem új találmány, s nem is nagy dicsõség; a mumussá transzformált kiskorú mára a horror egyik alapkellékévé nõtte ki magát, már-már olyan klasszikus figurává, mint a másik (az áldozati) oldalon fellépõ, reménybeli gyilkosa elõl sokat sejtetõ fehérnemûben menekülõ tinilány. Ám ha a mérsékelten eredeti téma ellenére mégis vérszomjas kis Casperek tömegeit szeretnénk a többi szereplõre zúdítani, keresve sem találhatnánk jobb helyszínt egy évek óta üres árvaháznál (hol hõsnõnk is nevelkedett egykoron, oh), itt a lehetõség és az indíték is adott a szellemfiaknak és -leányoknak, hogy szétszívassák a területükre hatoló élõket. Furcsa is, hogy Juan Antonio Bayona elõtt másnak nem jutott eszébe, hogy ilyen helyen próbálkozzon horrorfilmmel (a "rendes" árvaházi filmek nem érnek). A felfedezésértékû helyszín után talán meglepõ, hogy minderrõl jobbára semmi sem jutott a rendezõ eszébe. Filmjének önmagában is borzongató játékai (kiszámolós, bújócska, fogócska etc.) és a határokat nem ismerõ gyermeki fantázia vérbeli horrorrá turbósítása helyett a történet drámai oldalára - a gyermekét és sanszosan az eszét is vesztett anyára - koncentrálunk, a riogatást pedig (sajna) elintézzük néhány erõsebb hangeffekttel, meg egy, a fején zsákot viselõ kissrác rendszeres kamera elé lökdösésével. Ezért hát a ma esti mozizás helyett a fõszereplõ példáját követve mi is fogadjunk inkább örökbe néhány csintalan minizombit, akár a hörgõ-morgó zsákfejût is. Akkor legalább otthon lesz egy kis horror.

Forgalmazza a Paradigma és Budapest Film

** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.