Az üldöző

  • - greff -
  • 2009. március 26.

Film

Az üldöző - Viseltes zsánerben indított filmnél már az is öröm, ha a darab legalább kicsit eltér a sablontól, így aztán csak dicsérni lehet az első filmes Na Hong-Jin abbéli igyekezetét, hogy bemutatkozó munkája lehetőleg minél több ponton átírja a sorozatgyilkosok utáni hajszákat megéneklő thrillerek szabálykönyvét - de ennek a gyakorlatnak is vannak hátrányai. Az üldözőben nem azok, nem úgy és nem akkor gyürkőznek neki a problémáknak, mint az egyébként nyilvánvaló (hiszen meg is idézett) előképül szolgáló közelmúltbeli hollywoodi menetekben, de Na számára annyira fontos a meghökkentés, hogy a remek ötletek mellé a hihetőtől bántón távolra rugaszkodó fordulatokat is beletuszkol a rendelkezésére álló százhúsz percbe.

Az üldözõ - Viseltes zsánerben indított filmnél már az is öröm, ha a darab legalább kicsit eltér a sablontól, így aztán csak dicsérni lehet az elsõ filmes Na Hong-Jin abbéli igyekezetét, hogy bemutatkozó munkája lehetõleg minél több ponton átírja a sorozatgyilkosok utáni hajszákat megéneklõ thrillerek szabálykönyvét - de ennek a gyakorlatnak is vannak hátrányai. Az üldözõben nem azok, nem úgy és nem akkor gyürkõznek neki a problémáknak, mint az egyébként nyilvánvaló (hiszen meg is idézett) elõképül szolgáló közelmúltbeli hollywoodi menetekben, de Na számára annyira fontos a meghökkentés, hogy a remek ötletek mellé a hihetõtõl bántón távolra rugaszkodó fordulatokat is beletuszkol a rendelkezésére álló százhúsz percbe. Az olcsó húzások (élükön a túlcsavart zárlattal) jócskán kilógnak a film szövetébõl, hiszen a rendezõ egyébiránt határozott realizmusigénnyel közelít tárgyához - olyan thriller ez, ahol a hõsök két perc sprint után már kiköpik a tüdejüket, verekedés közben pedig a saját lendületüktõl esnek sután hanyatt. A dél-koreai rendõrséget Na Hong-Jin lomha, elképesztõen szûkagyú és agresszív bagázsnak láttatja, s a magunk prekoncepciózus módján erõsen hajlunk rá, hogy ezt is a rokonszenvesen pontos megfigyelések oszlopába lajstromozzuk.

A határidõ-dramaturgia ellenére a filmbõl itt-ott elpárolog a feszültség, de a felütés nagyon erõs, az utolsó harmad izgalmas, a színészek nagyszerûek. És a rendezõ mellékesen megkölti egy nagyváros szimfóniáját is: a lendületesen sikló kamerákkal bemutatott éjszakai Szöul atmoszférája sokáig velünk marad.

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.