Film

Babysitting – A felvigyázó

  • 2014. november 23.

Film

Zord főnök hagyja szülinapos beosztottra neveletlen kiskamasz kölkét, ám a kétségbeesett munka­erő minden tiltakozása ellenére a bulizni vágyó barátok ellepik és a partin lezúzzák a főnök puccos villáját. Ráadásul az őrizni rendelt, aszociális kis szörny eltűnik, alkalmat szolgáltatva ezzel arra, hogy a papa otthon hagyott luxusterepjáróját is leamortizálja a szökevény keresésére indult félrészeg csapat. Estébé, estébé: a humor fő forrása az, hogy minden szabály, aminek betartására rettentően ügyelni kell, áthágassék, nevetségessé tétessék, érvénytelenné váljon, továbbá minden dolog (berendezési tárgy, érték, háziállat), amit csak fehér kesztyűben szabad megérinteni, összetörjön, szétszakadjon, lehányassék, megdögöljön. A Másnaposok és egyéb lerészegedéses erőlködések nyomvonalán haladó rendezők nyilván abban a hiszemben láttak munkához, hogy egy vicc akkor is humoros, ha csak a poénokat mondják be. Nem felépíteni próbálják a hatást, hanem tolni kifelé a csövön – amitől az egész kavalkád unalomba fúl.

S hogy ez az egész lakásszétverésbe, rendőrös üldözésbe torkolló látszólagos tombolás mégis mennyire csökkentett energiatartalmú, azt nemcsak az jelzi, hogy a film jelentős része egy vidámparkban játszódik, és a különféle adrenalin-előcsalogató játékok fakasztotta sikoltozásból áll, de az is, hogy a végére olyan hepiend kerül, amelybe még szentimentális tanulság is belefér az anyagi értelemben jóltartott, érzelmileg azonban elhanyagolt milliomoscsemete apahiányáról.

Forgalmazza a Cinetel

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.