Film

A bíró

  • - kg -
  • 2014. november 23.

Film

Ha Robert Downey Jr. ügyvédi minőségében már az első percekben lábon vizeli a vád egyik képviselőjét (egy bírósági piszoárban járunk), felmerül a gyanú, hogy az elkövetkező két és fél órában ennek az arrogáns seggfejnek az emberré válását fogjuk nyomon követni. Az emberré váló ügyvédek régi kedves ismerőseink a tárgyalótermi thrillerek és/vagy családi drámák mondaköréből. A műfaj közismert, itt is, mint mindenhol az arányérzéken és a megjavulás mértékén múlik, hogyan veszi be a gyomor a jótékony hazugságot. Gyomorilag megnehezíti a dolgot, hogy Downey Jr., a nagypályás genya kénytelen hazatérni a piteszagú kisvárosi szülői házba, ahonnét vétetett, s ahol minden apakomplexusának okozója, a vasszigorú éltes bíró lakozik. Lesz is hamarosan közös ügyük, mert hol máshol is beszélhetnék ki a családi sérelmeket, mint a tárgyalóteremben. Még ez is belefér a műfaj tágan vett kereteibe, ami viszont nem fér, az a gyengeelméjű tesó, aki régi családi filmekkel csal könnyeket menetrendszerűen a rokonság szemébe. Amikor harmadszorra teszi ugyanezt, hiába minden, csak beugrik, hogy maga Robert Downey Jr. volt az, aki a Trópusi vihar álnégereként a következő örökbecsű hollywoodi megállapítást tette: Sose szabad fullba’ nyomni a kretént! Nos, A bíróban mindenki „fullba” nyomja, s ez lassan, de biztosan elviselhetetlenné teszi ezt az egyébként ártalmatlan, mindenkinek jót akaró műfaji gyakorlatot.
A bírót játszó Robert Duvall és a vezeklő Downey Jr. sokkal jobbat érdemelt volna ennél – túl jók ők ahhoz, hogy ne tűnjön fel, mennyire béna ez az egész.

Az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.