Bolti eladóként és kőművesként dolgozott a két ünnepelt filmes

  • narancs.hu
  • 2016. augusztus 4.

Film

Így jár az, aki nem hajlandó pénzt kérni Vajnától.

Filmen-színházban alkotótársak, az életben házastársak: előző filmjükkel, a Délibábbal, kiiratkoztak a Vajna-féle filmfinanszírozási rendszerből; a rendszeren kívül rendezkedtek be, új filmjük, az Ernelláék Farkaséknál már a Filmalaptól teljesen függetlenül, állami támogatás nélkül készült és meg sem állt a Karlovy Vary-i Filmfesztivál fődíjáig, sőt, Hajdu a legjobb férfi színésznek járó díjat is elnyerte. Török-Illyés Orsolyával és Hajdu Szabolccsal a saját lakásukban zajló forgatásról, a rendszeren kívüliség szépségeiről és egy készséges zöldségesről is beszélgettünk a friss Narancs címlapinterjújában, ebből adunk most rövid ízelítőt.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Magyar Narancs: Saját zsebből fizettétek?

Török-Illyés Orsolya: A mi zsebünk teljesen üres volt. Amikor ezt a filmet csináltuk, már minden tartalékunkat feléltük.

MN: Ezek szerint a kivívott függetlenségetekben annak a lehetősége is vaskosan benne van, hogy felkopik az állatok.

TIO: Igen, az benne van.

Hajdu Szabolcs: Nincs az megírva sehol, hogy a nap 24 órájában alkotómunkát kell végezni. Orsolya itt, a közelben (a Szent István körúton beszélgettünk – K. G.) egy natúr kozmetikumokat árusító boltban volt eladó, én egy építkezésen voltam kőműves. Napközben az építkezésen melóztam, este meg a filmet vágtam. A pénzeket a producerünkön keresztül magánemberek rakták bele a filmbe. 5000 dollár körül volt a büdzsénk, de kevesebből is megcsináltam volna, legfeljebb gyengébb technikát használunk.

MN: A Karlovy Varyban elnyert fődíjjal járó pénzből öt ilyen filmet is le tudtok forgatni.

HSZ: Tulajdonképpen igen.

A folytatást, Köves Gábor teljes interjúját lásd a ma megjelent nyomtatott lapban.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.