Film

Megvalósítani az álmokat

Mads Matthiesen: A modell

  • 2016. augusztus 7.

Film

Ha ez a film csupán egy jól felépített, erős hatású melodráma volna, történet az álmait megvalósítani Párizsba induló, majd végül megalázottan és kihasználtan hazakéredzkedő fiatal dán fotómodellről, akkor is emlékezetes volna a pszichológiailag tökéletesen felépített figura tragikus sorsának bemutatása.

Akinek kínos fiaskóval induló karrierje kiábrándító csalódások és durva árulások közepette, bocsánatosnak tűnő kis csalások és szinte észre sem vett aljaskodások árán ível felfelé. A naiv kislány alapállását hamarosan jól használható szerepként fordítja hasznára a kezdő díva, hamar beletanul az érvényesülés apró fogásaiba. A legmenőbb fotós szeretőjeként minden ajtó megnyílik előtte. Veszte óvatlansága lesz, mert legbelül, bár igyekszik, nem tud elég romlottá válni, s haza tényleg ugyanaz a naiv kislány utazik.

Pontos és feszes minden: a jellemek, a szituációk, az előre érezhető, sőt meg is jósolható, mégis, bekövetkezésükkor nem tipikusnak, hanem esszenciálisnak ható s így megrázó fordulatok. Baljós feszültség uralja a filmet: egymás torka felé döfködő gladiátor a sok gazella-termetű, pillogó fúria és a köztük hétpróbás macsóként válogató partihím. A valóban modellként ismert főhős (Maria Palm) egyszerre manipulatív és sérülékeny, kihasználója és áldozata a vágyakkal üzletelő szépségiparnak.

Mads Matthiesen (Teddy mackó) dolgozata azonban nem (csak) pszicho- vagy társadalmi dráma. Ezekénél lényegesen magasabb nézőpontot kínál, s mélyebbre tekint. A modell az, amelyről itt szó van. Amelyről, s nem akiről. Az ítélőképességet elhomályosító s a tudattalan (ám alkalmasint, mások által, nagyon is tudatosan beépített) késztetések realizálásáért az éberséget, a morális integritást, az autonómiát feláldozó emberi vágy természete áll előttünk. A még nem is nagykorú Emma nem csupán azon hírnévről, mások csodálatáról, sikerről, népszerűségről ábrándozó kamaszok egyike, akik szilárdan hiszik, hogy a sajátjukként megélt, valójában alantas üzleti érdekből sugalmazott vágyakat meg kell úgymond valósítaniuk, de egyszersmind annak az embernek a modellje is, aki magát szellemi lényként nem érzékeli, s ezért magát, legbenső énjét attól a szereptől, amellyel – vágyainak kiszolgáltatva – azonosul, megkülönböztetni nem tudja. Ez az aspektusa a filmnek lényegesen fontosabb, mint a felszínen zajló Elveszett illúziók-verzió.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.