Film

Megvalósítani az álmokat

Mads Matthiesen: A modell

  • 2016. augusztus 7.

Film

Ha ez a film csupán egy jól felépített, erős hatású melodráma volna, történet az álmait megvalósítani Párizsba induló, majd végül megalázottan és kihasználtan hazakéredzkedő fiatal dán fotómodellről, akkor is emlékezetes volna a pszichológiailag tökéletesen felépített figura tragikus sorsának bemutatása.

Akinek kínos fiaskóval induló karrierje kiábrándító csalódások és durva árulások közepette, bocsánatosnak tűnő kis csalások és szinte észre sem vett aljaskodások árán ível felfelé. A naiv kislány alapállását hamarosan jól használható szerepként fordítja hasznára a kezdő díva, hamar beletanul az érvényesülés apró fogásaiba. A legmenőbb fotós szeretőjeként minden ajtó megnyílik előtte. Veszte óvatlansága lesz, mert legbelül, bár igyekszik, nem tud elég romlottá válni, s haza tényleg ugyanaz a naiv kislány utazik.

Pontos és feszes minden: a jellemek, a szituációk, az előre érezhető, sőt meg is jósolható, mégis, bekövetkezésükkor nem tipikusnak, hanem esszenciálisnak ható s így megrázó fordulatok. Baljós feszültség uralja a filmet: egymás torka felé döfködő gladiátor a sok gazella-termetű, pillogó fúria és a köztük hétpróbás macsóként válogató partihím. A valóban modellként ismert főhős (Maria Palm) egyszerre manipulatív és sérülékeny, kihasználója és áldozata a vágyakkal üzletelő szépségiparnak.

Mads Matthiesen (Teddy mackó) dolgozata azonban nem (csak) pszicho- vagy társadalmi dráma. Ezekénél lényegesen magasabb nézőpontot kínál, s mélyebbre tekint. A modell az, amelyről itt szó van. Amelyről, s nem akiről. Az ítélőképességet elhomályosító s a tudattalan (ám alkalmasint, mások által, nagyon is tudatosan beépített) késztetések realizálásáért az éberséget, a morális integritást, az autonómiát feláldozó emberi vágy természete áll előttünk. A még nem is nagykorú Emma nem csupán azon hírnévről, mások csodálatáról, sikerről, népszerűségről ábrándozó kamaszok egyike, akik szilárdan hiszik, hogy a sajátjukként megélt, valójában alantas üzleti érdekből sugalmazott vágyakat meg kell úgymond valósítaniuk, de egyszersmind annak az embernek a modellje is, aki magát szellemi lényként nem érzékeli, s ezért magát, legbenső énjét attól a szereptől, amellyel – vágyainak kiszolgáltatva – azonosul, megkülönböztetni nem tudja. Ez az aspektusa a filmnek lényegesen fontosabb, mint a felszínen zajló Elveszett illúziók-verzió.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Adja vagy nem adja?

A történet népmesei szála szerint Donald Trump a hivatalban eltöltött dolgos nap után hazatért otthonába, ahol szerető hitvese, Melania várta őt.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.

Ítélt az utókor

Szerették őket, így az államosításkor maradt 200-200 hold földjük. Később mégis ku­láknak minősültek az utolsó óföldeáki földes­urak, Návay László és testvére, Aranka. Egy cselédjük házában haltak meg. Kúriájukat most uniós pénzből felújítják. Bérelhető lesz, mint a közeli batidai vadászkastély.