Film

Camille

  • - kg -
  • 2013. június 16.

Film

Megesik, főleg a filmeken, hogy az életükkel elégedetlen családanyák eszméletüket vesztik, hogy rögtön utána a gimiben térjenek magukhoz, kicsivel azelőtt, hogy semmirekellő férjük fiatalkori énjét magukba bolondítanák. Ez valami női dolog lehet.

A hatvanas évekbe visszaejtőernyőző Peggy Sue (rendezte: Coppola) után az időutazás istene a francia Camille-on (rendezte: Noémie Lvovsky) is megkönyörült: az egykor szebb napokat látott nőszemély, aki se színésznek, se feleségnek nem vált be, egyenesen a szebb napokba ájulja vissza magát. Javában dúl a nyolcvanas évek, Nena a sztár, a 99 luftballons a sláger, a walkmannél nincs kívánatosabb tárgy, Camille-nál pedig nincs kívánatosabb lány, legalábbis a nyakigláb Eric szemében. Míg a majdani férj a 16 éves Camille-t látja, mi Noémie Lvovskyt látjuk, a tinédzserszerkóba bújtatott negyvenes színész-rendezőnőt, aki oly sokat gondolt e gegről, hogy menten megtette filmje vezérlő poénjává. A Házibuli-filmek örök igazsága, hogy jobb tizenévessel játszatni a tizenévest - nemhiába játszotta Sophie Marceau és nem Brigitte Fossey az iskolás lányt.

Lvovsky filmje persze többet akar, mint egy mezei Házibuli, például az időutazás örök dilemmáival is eljátszik, de sokra nem jut velük, inkább az édesbús nosztalgia meg a Bananarama hivatott derűt fakasztani. Jean-Pierre Léaud és Mathieu Amalric is derűfakasztás céljából lett behíva - kis szerep az övék, épp csak annyi, hogy az ember jólesőn nyugtázza; Noémie Lvovsky biztos nagy tehetség lehet, ha meg tudta fűzni őket egy vendégszerepre.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.