Film

Hívás

Film

Egyszer minden hollywoodi üdvöske életében eljön a pillanat, amikor nem egy Bond-lány és nem a Macskanő szerepében kell ugrálnia, hanem inkább a szürke, középkorú egyenruhás bőrébe bújik, hogy nálánál ártatlanabb, szőkébb és fiatalabb tinédzserlányokat mentsen. Így járt Halle Berry is, szerencséjére.

Brad Anderson jelen filmje a 911-es segélyhívó számot kezelők bázisára vezeti nézőjét, ahol nyilvánvalóan nem telefonos kisasszonyok ülnek, lévén bármikor megtörténhet, hogy egy elrabolt tini zokog segítségért a vonal másik végén. És meg is történik. Természetesen Halle Berryhez kapcsolják, neki ráadásul már nem is először van dolga az aktuális emberrablóval. A gyorsan pörgő eseményeket telefonon követhetjük nyomon, ami már csak azért is jó, mert a töredékes információcsöpögtetés ezen módja határozottan alkalmas arra, hogy valóban feszült légkört teremtsen. Az ügyesen kijátszott "akár veled is megtörténhet" szüzsé hatásosan működik, jó a vágás, feszes a tempó, azon persze nem nagyon lepődünk meg, hogy a főszereplő a nyomozókat kihagyva maga indul a lány megmentésére. Így a végkifejlet ugyan sablonosra fordul, de a Fűrészt idéző képi világ és a kissé Almodóvar A bőr, amelyben élekjét eszünkbe juttató szürreális téboly menti a helyzetet. A csattanó nem egészen úgy csattan, ahogy jólesne, de azért izgultunk egy nagyot, úgyhogy végül örülünk, hogy vége van. Járulékos haszonként pedig megtanulhattuk, hogy is próbáljunk menekülni, ha bezárnak minket egy csomagtartóba. S ne legyünk paranoiásak, a GPS-szel bemérhető telefon hasznos holmi...

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.