Film

Hívás

Film

Egyszer minden hollywoodi üdvöske életében eljön a pillanat, amikor nem egy Bond-lány és nem a Macskanő szerepében kell ugrálnia, hanem inkább a szürke, középkorú egyenruhás bőrébe bújik, hogy nálánál ártatlanabb, szőkébb és fiatalabb tinédzserlányokat mentsen. Így járt Halle Berry is, szerencséjére.

Brad Anderson jelen filmje a 911-es segélyhívó számot kezelők bázisára vezeti nézőjét, ahol nyilvánvalóan nem telefonos kisasszonyok ülnek, lévén bármikor megtörténhet, hogy egy elrabolt tini zokog segítségért a vonal másik végén. És meg is történik. Természetesen Halle Berryhez kapcsolják, neki ráadásul már nem is először van dolga az aktuális emberrablóval. A gyorsan pörgő eseményeket telefonon követhetjük nyomon, ami már csak azért is jó, mert a töredékes információcsöpögtetés ezen módja határozottan alkalmas arra, hogy valóban feszült légkört teremtsen. Az ügyesen kijátszott "akár veled is megtörténhet" szüzsé hatásosan működik, jó a vágás, feszes a tempó, azon persze nem nagyon lepődünk meg, hogy a főszereplő a nyomozókat kihagyva maga indul a lány megmentésére. Így a végkifejlet ugyan sablonosra fordul, de a Fűrészt idéző képi világ és a kissé Almodóvar A bőr, amelyben élekjét eszünkbe juttató szürreális téboly menti a helyzetet. A csattanó nem egészen úgy csattan, ahogy jólesne, de azért izgultunk egy nagyot, úgyhogy végül örülünk, hogy vége van. Járulékos haszonként pedig megtanulhattuk, hogy is próbáljunk menekülni, ha bezárnak minket egy csomagtartóba. S ne legyünk paranoiásak, a GPS-szel bemérhető telefon hasznos holmi...

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.