Film

Carrie

  • - greff -
  • 2013. november 30.

Film

A kortárs amerikai filmgyártás merényleteit nehéz feladat rangsorolni, de a 70-es évek horror-klasszikusainak újraforgatása talán a legobszcénabb mind közül: nincs még egy zsáner, amelynek kontárai ekkora kéjjel mutogatnák immár hosszú-hosszú évek óta, hogy sokkal tehetségtelenebbek, mint a számukra az utat (a kasszához) fáradságos munkával kikövező elődeik.

Brian De Palma 1975-ös King-adaptációjának megerőszakolása a minősített eset szerepét látszik betölteni ebben a végtelenül keserű történetben - de ha őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy ennek a remake-nek papíron legalább volt némi értelme.

A fiúk nem sírnak rendezőjeként ismert Kimberly Peirce-ről legalábbis elképzelhető volt, hogy újszerűen képes olvasni az első menstruációja után démonikussá formálódó kamasz lány tragikus történetét vázoló King-opust. Hogy feltárja esetleg a fabula olyan rétegeit, amelyeket sem a szorongásoktól űzött regényíró, sem az eredeti filmváltozat formafetisiszta rendezője nem volt képes napvilágra hozni. És mivel a Carrie a kíméletlen iskolatársi zaklatásra is fókuszál, a mondott gyakorlat aktuális fejleményei (az úgynevezett cyberbullying) felől is megnyílt egy ösvény a figyelemre méltó újraolvasás felé.

A vadonatúj Carrie mindebből persze semmit sem teljesít. Peirce az eredeti markáns képorgiáját neutrálisabb stílusra, a suspense-t kivételesen brutális didaxisra, a főhősnő kísértetiességét szupercukiságra, a rémisztő képességeket pedig vonzó szupererőre cseréli filmjében, amely zárt, csiszolt és egységes alkotás: fércművek közt egy tökéletes kudarc.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.