A rendező nappalijában hajladozó két darab Arany Pálma ne tévesszen meg senkit: a berni filológiatanár szentimentális utaztatásának a szépelgésen kívül más célja nincs. Amint az előnytelen szemüveget viselő Jeremy Irons igen ábrándos módon hozzájut egy portugál könyvhöz, majd unalmas svájci életét hátrahagyva vonatra száll, és beleolvas az ábrándos lelkű szerző soraiba, rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy a lehető legábrándosabbra fényképezett Lisszabon napfényes háttérkép lesz csupán e közepesen bárgyú életbölcsességekhez és egy sor érdemdús színész felvonulásához. Hogy mindez fél óránál tovább kibírható, azt egyedül annak köszönhetjük, hogy a derék filológus életét fenekestül felforgató, őt Lisszabonba vonzó életvezetési tanácsok forrása, a tiszta lelkű, ifjú forradalmár - mindannyiunk szerencséjére - 1975-ben meghalt. Ezért aztán Jeremy Irons kénytelen divatosabb szemüveg és némi információ után nézni, nyomozása pedig a salazari diktatúra világába vezeti, ahol a vaskos szerelmi szál mellett jut némi tér a rendszer működésének vizsgálatára is.
Bille August jó érzékkel csemegézett Pascal Mercier érthetetlenül sikeres, pepecselős és filozofikus lektűrjéből, a színészek és a háttérképek is megteszik a magukét - igazán kár tehát, hogy a végére mindebből csak egyetlen ábrándos kérdés marad: meg tudod-e változtatni az életedet?
A Vertigo Média bemutatója
