Film

Egy nap a hatvanas, temperamentumos Baby maga köré gyűjti három gyermekét és közli velük, hogy elválik apjuktól, magukra hagyja őket, és ezentúl lakbért kell fizetniük, ha a házában akarnak élni.

Amikor Sztupa és Troché már-már kényelmetlennek érezték az őket körülölelő nyugit, valóban idillinek tűnt a kép.

Kalmár Judit dokumentumfilmes

Amikor 2008-ban bemutatták a Kis Vuk című egész estés produkciót, mindenki sejtette az alkotók szándékát. Ám a bemutatót követően kiderült, hogy a Gát György producer nevével fémjelzett film ennél is rosszabb: kizárólag a pofátlan haszonszerzés jegyében született, amit azonban nem csak a kritikusok, de a nézők is a magyar animáció legnagyobb szégyenének tartanak.

Ötmilliárd dollár!

Néhány évvel ezelőtt az ilyesfajta „szerezzük vissza exeinket, s közben jöjjünk rá, hogy mi is összeillünk” típusú romkomok a biztos bevétel tudatában, A listás szereposztással még havi rendszerességgel érkeztek a mozikba.

Amikor Sztupa és Troché járták a végtelent, könnyen ment volna minden, ha nem kell áthaladni azon a rohadt metszésponton.

Még mielőtt bárki megijedne, a Tinder sértetlenül került ki a drámai történetből, még akkor is, ha be kell látnunk, hogy a hétpróbás csaló, Shimon Hayut tevékenykedése nem vet túl jó fényt a platformra.

A fizika és a film közös törvényei szerint utólag minden feketébe mártott film megszépül, a másodvonal noirjait is falja a ráérős utókor, Edmund Goulding 1947-es Nightmare Alley-jének is kellett egy fél évszázad, hogy a korabeli kritikusok ejnye-bejnyéire rácáfolva felküzdje magát az „elfeledett gyöngyszemek” mindent megszépítő polcára.

A felnőtté váláshoz lelket próbáló, rázós út vezet – ugyanez igaz az életközepi karrierváltásra is. Az Iskola a pult mentén látszólag az előbbiről szól, ám minden jel arra mutat, hogy a Long Islanden cseperedő, írói álmokat dédelgető kisfiú története csak az apropót szolgáltatja utóbbihoz.

Kaurismäki-filmekben szoktak rideg kocsmák színpadán ilyen reménytelenséget sugárzón énekelni, mint itt.

Jómódú fehér nő bámul ki az eső áztatta ablakon.

Megy a lekezelő viccelődés és fanyalgás Roland Emmerich új világvége-filmjéről, előkerült a jó öreg „olyan rossz, hogy az már jó” fordulat is, szegény Rolandba mindenki rúg egyet.