Hiába ez lehet Clint Eastwood utolsó filmje, a stúdió nem bánt vele kesztyűs kézzel

Mikrofilm

Nem ez az első eset, hogy a Warner Bros. kitolt egy alkotóval.

Egy Justin Kemp nevű férfit esküdtként idéznek be egy gyilkossági ügy tárgyalására. Döntésével hozzájárulhat a vádlott elítéléséhez, vagy épp felmentéséhez, ám hatalmas morális dilemmával szembesül múltjának egy sötét foltja miatt. Ez a Juror #2 története, melyet úgy emlegetnek, mint a 94 éves Clint Eastwood utolsó filmjét – erről ebben a cikkünkben írtunk bővebben.

A filmet múlt héten mutatták be az amerikai mozik – úgy-ahogy. Reklámokat és megfelelő beharangozó hírverést ugyanis szinte egyáltalán nem kapott, és mindössze 31 tengerentúli filmszínház tűzte műsorára, hat európai ország mellett. Második hetére kapott ugyan néhány plusz amerikai helyszínt (Austin, Denver, Houston, Portland), de joggal érezhették a filmes újságírók, hogy mindez méltatlan Eastwooddal szemben, arról nem is beszélve, hogy sajtóvetítéseket is csak limitált számban rendeztek. Egy szokatlan lépéssel a stúdió azt is letiltotta, hogy a film bevételei napvilágra kerüljenek. Így csak becslések léteznek, ezek szerint egy hétvége alatt 250-300 ezer dolláros bevételt érhetett el a film, ami a csekély bemutatóhoz képest nem is rossz eredmény. Európában ettől jóval nagyobb hírverést kapott, innen ráadásul értelmezhető adatok is érkeztek: Franciaországban közel 3,1 millió dollárt gyűjtött össze, további öt európai országból pedig 1,9 millió értékben adtak el rá jegyeket.

Az Indiewire elemzése szerint a film mögött álló Warner Bros. december második felében már fel is tenné a filmet a Max nevű streamingplatformjára. Sőt, a hírek szerint már eleve a streamingre készült a film, csakhogy ezt hivatalosan soha senki nem mondta ki a stúdió részéről. Minderről akkor kezdtek pletykák keringeni, mikor hiába keresték a Juror #2-t a Warner idei bemutatónaptárában. A stúdió akkor is hallgatott, amikor idén szeptemberben bemutatták a filmet az amerikai AFI Film Festival keretei között.

Ezek fényében egy picit érthetőbb, miért nem törték magukat a Warnernél, hogy reklámozzák a Juror #2-t, vagy hogy szélesebb bemutatót kerekítsenek köré. De ha már eleve a streamingre szánták, mégis miért döntöttek mégis úgy, hogy néhány moziban vászonra tűzik? Az Indiewire értesülései szerint a stúdió néhány terjesztésért felelős munkatársa állhat a háttérben, akik jóban vannak Eastwooddal. Őt ugyanis színészként, majd rendezőként közel fél évszázados kapcsolat fűzi a stúdióhoz, a 2008-as Gran Torino óta pedig minden filmjét a Warner égisze alatt készítette el. Legutóbbi alkotása, a Cry Macho – A hazaút például 33 millió dollárba került, de világszinten mindössze 16,5 millió dollárt hozott (igaz, a mozival egyidőben felkerült a netre is). Mint azt korábbi cikkünkben mi is megírtuk, ennek nem igazán örült David Zaslav, aki a Warner Bros. és a Discovery 2022-es összeolvadása óta áll a cég élén. Ennek ellenére a Warner mégis beállt a Juror #2 mögé, melyhez szintén körülbelül 35 milliós büdzsét biztosítottak. Tekintettel Eastwoodra, a stúdiónál úgy döntöttek, a tervekkel ellentétben mégis bemutatják néhány hagyományos moziban a filmet, tudták azonban, hogy megfelelő marketing nélkül az nem fog majd jelentős bevételt elérni. És mivel nem akarták ezzel szégyenbe hozni a rendezőlegendát, inkább letiltották, hogy a számokat bemutassák.

Utólag már nem sok értelme van okoskodni, jól döntöttek-e a cégnél: Eastwood elmúlt pár filmje nemcsak bevétel szempontból keltett csalódást, de a kritikusokat sem nyűgözte le. A Juror #2 azonban 92%-on áll a kritikákat összegző RottenTomatoes oldalon, sokak szerint pedig megfelelő kampánnyal még akár a jövő évi Oscaron is labdába rúghatna. A film esete azonban csak tovább erősíti a Warner Bros. rossz hírnevét az alkotók között: ez volt az a stúdió, amelyik a pandémia tetőpontján elsők között jelentette be, hogy minden mozifilmjét egyszerre küldi majd a mozikba és teszi fel az internetre. Ezzel rengeteg rendezőt, köztük magát Christopher Nolant is feldühítették, aki úgy megorrolt a stúdióra, hogy következő filmjét, az Oppenheimert már a rivális Universalnál készítette el, és nekik nyert vele egy rakás Oscart. Sőt, mint megírtuk, Nolan nem felejt, és hiába kapott a Warnertől bánatpénzt, a következő moziját sem hajlandó náluk forgatni. De a Warner volt az is, akik a már elkészült Kengyelfutó Gyalogkakukk-filmet és a Batgirlt is inkább elkaszálták; amikor pedig az HBO Max nevéből kiradírozták az HBO-t, egy csomó tartalmat, köztük a magyar A besúgót is elérhetetlenné tették.

Szakértők szerint a Juror #2 egy normális bemutatóval akár 8-10 millió dolláros bevételre is képes lenne, és a jó visszajelzéseknek köszönhetően akár 30 millióig is eljuthatott volna. Mondjuk akkor az olyan rivális filmeket is számításba kellett volna venni, mint a jelenleg futó Konklávé vagy az Anora. A Warner Bros. mindössze hét évvel idősebb magánál Eastwoodnál, hiszen előbbit hivatalosan 1923-ban alapították, míg a rendező 1930-ban született. A Nincs bocsánat és a Millió dolláros bébi alkotója négy Oscar-díjat nyert a stúdiónak, filmjei pedig közel 4 milliárd dollár bevételt hoztak a cégnek, amely most mindezek ellenére mégis úgy tesz, mintha szégyellné Eastwood 40. rendezését. Persze ma egy ilyen filmet moziba küldeni majdnem annyiba kerül, mint amennyit maga a film kóstál – de ez a 20-30 millió egy Warner-szintű stúdiónak valójában meg sem kottyan. Azzal, hogy nemcsak a Kengyelfutó Gyalogkakukknak vagy a Batgirlnek, de még Clint Eastwoodnak sincs náluk kegyelem, ettől sokkal nagyobb csorba esik a hírnevükön.

A Juror #2 magyar bemutatójáról egyelőre nincs hír.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.