Hiába ez lehet Clint Eastwood utolsó filmje, a stúdió nem bánt vele kesztyűs kézzel

Mikrofilm

Nem ez az első eset, hogy a Warner Bros. kitolt egy alkotóval.

Egy Justin Kemp nevű férfit esküdtként idéznek be egy gyilkossági ügy tárgyalására. Döntésével hozzájárulhat a vádlott elítéléséhez, vagy épp felmentéséhez, ám hatalmas morális dilemmával szembesül múltjának egy sötét foltja miatt. Ez a Juror #2 története, melyet úgy emlegetnek, mint a 94 éves Clint Eastwood utolsó filmjét – erről ebben a cikkünkben írtunk bővebben.

A filmet múlt héten mutatták be az amerikai mozik – úgy-ahogy. Reklámokat és megfelelő beharangozó hírverést ugyanis szinte egyáltalán nem kapott, és mindössze 31 tengerentúli filmszínház tűzte műsorára, hat európai ország mellett. Második hetére kapott ugyan néhány plusz amerikai helyszínt (Austin, Denver, Houston, Portland), de joggal érezhették a filmes újságírók, hogy mindez méltatlan Eastwooddal szemben, arról nem is beszélve, hogy sajtóvetítéseket is csak limitált számban rendeztek. Egy szokatlan lépéssel a stúdió azt is letiltotta, hogy a film bevételei napvilágra kerüljenek. Így csak becslések léteznek, ezek szerint egy hétvége alatt 250-300 ezer dolláros bevételt érhetett el a film, ami a csekély bemutatóhoz képest nem is rossz eredmény. Európában ettől jóval nagyobb hírverést kapott, innen ráadásul értelmezhető adatok is érkeztek: Franciaországban közel 3,1 millió dollárt gyűjtött össze, további öt európai országból pedig 1,9 millió értékben adtak el rá jegyeket.

Az Indiewire elemzése szerint a film mögött álló Warner Bros. december második felében már fel is tenné a filmet a Max nevű streamingplatformjára. Sőt, a hírek szerint már eleve a streamingre készült a film, csakhogy ezt hivatalosan soha senki nem mondta ki a stúdió részéről. Minderről akkor kezdtek pletykák keringeni, mikor hiába keresték a Juror #2-t a Warner idei bemutatónaptárában. A stúdió akkor is hallgatott, amikor idén szeptemberben bemutatták a filmet az amerikai AFI Film Festival keretei között.

Ezek fényében egy picit érthetőbb, miért nem törték magukat a Warnernél, hogy reklámozzák a Juror #2-t, vagy hogy szélesebb bemutatót kerekítsenek köré. De ha már eleve a streamingre szánták, mégis miért döntöttek mégis úgy, hogy néhány moziban vászonra tűzik? Az Indiewire értesülései szerint a stúdió néhány terjesztésért felelős munkatársa állhat a háttérben, akik jóban vannak Eastwooddal. Őt ugyanis színészként, majd rendezőként közel fél évszázados kapcsolat fűzi a stúdióhoz, a 2008-as Gran Torino óta pedig minden filmjét a Warner égisze alatt készítette el. Legutóbbi alkotása, a Cry Macho – A hazaút például 33 millió dollárba került, de világszinten mindössze 16,5 millió dollárt hozott (igaz, a mozival egyidőben felkerült a netre is). Mint azt korábbi cikkünkben mi is megírtuk, ennek nem igazán örült David Zaslav, aki a Warner Bros. és a Discovery 2022-es összeolvadása óta áll a cég élén. Ennek ellenére a Warner mégis beállt a Juror #2 mögé, melyhez szintén körülbelül 35 milliós büdzsét biztosítottak. Tekintettel Eastwoodra, a stúdiónál úgy döntöttek, a tervekkel ellentétben mégis bemutatják néhány hagyományos moziban a filmet, tudták azonban, hogy megfelelő marketing nélkül az nem fog majd jelentős bevételt elérni. És mivel nem akarták ezzel szégyenbe hozni a rendezőlegendát, inkább letiltották, hogy a számokat bemutassák.

Utólag már nem sok értelme van okoskodni, jól döntöttek-e a cégnél: Eastwood elmúlt pár filmje nemcsak bevétel szempontból keltett csalódást, de a kritikusokat sem nyűgözte le. A Juror #2 azonban 92%-on áll a kritikákat összegző RottenTomatoes oldalon, sokak szerint pedig megfelelő kampánnyal még akár a jövő évi Oscaron is labdába rúghatna. A film esete azonban csak tovább erősíti a Warner Bros. rossz hírnevét az alkotók között: ez volt az a stúdió, amelyik a pandémia tetőpontján elsők között jelentette be, hogy minden mozifilmjét egyszerre küldi majd a mozikba és teszi fel az internetre. Ezzel rengeteg rendezőt, köztük magát Christopher Nolant is feldühítették, aki úgy megorrolt a stúdióra, hogy következő filmjét, az Oppenheimert már a rivális Universalnál készítette el, és nekik nyert vele egy rakás Oscart. Sőt, mint megírtuk, Nolan nem felejt, és hiába kapott a Warnertől bánatpénzt, a következő moziját sem hajlandó náluk forgatni. De a Warner volt az is, akik a már elkészült Kengyelfutó Gyalogkakukk-filmet és a Batgirlt is inkább elkaszálták; amikor pedig az HBO Max nevéből kiradírozták az HBO-t, egy csomó tartalmat, köztük a magyar A besúgót is elérhetetlenné tették.

Szakértők szerint a Juror #2 egy normális bemutatóval akár 8-10 millió dolláros bevételre is képes lenne, és a jó visszajelzéseknek köszönhetően akár 30 millióig is eljuthatott volna. Mondjuk akkor az olyan rivális filmeket is számításba kellett volna venni, mint a jelenleg futó Konklávé vagy az Anora. A Warner Bros. mindössze hét évvel idősebb magánál Eastwoodnál, hiszen előbbit hivatalosan 1923-ban alapították, míg a rendező 1930-ban született. A Nincs bocsánat és a Millió dolláros bébi alkotója négy Oscar-díjat nyert a stúdiónak, filmjei pedig közel 4 milliárd dollár bevételt hoztak a cégnek, amely most mindezek ellenére mégis úgy tesz, mintha szégyellné Eastwood 40. rendezését. Persze ma egy ilyen filmet moziba küldeni majdnem annyiba kerül, mint amennyit maga a film kóstál – de ez a 20-30 millió egy Warner-szintű stúdiónak valójában meg sem kottyan. Azzal, hogy nemcsak a Kengyelfutó Gyalogkakukknak vagy a Batgirlnek, de még Clint Eastwoodnak sincs náluk kegyelem, ettől sokkal nagyobb csorba esik a hírnevükön.

A Juror #2 magyar bemutatójáról egyelőre nincs hír.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.