rés a présen: Honnan érkeztél a filmekhez?
Kalmár Judit: Több pályamódosítással jutottam el a dokumentumfilm-készítéshez. Voltam marketinges szakember, újságíró rádiónál és tévénél, mire rátaláltam a dokumentumfilmre. Egy nagyon kedves barátom azt javasolta, hogy csináljunk filmet családjának fordulatos történetéről. Belevágtunk, és ettől kezdve nem volt megállás, jött a többi film. Úgy éreztem, hogy mindig is erre készültem, ezzel akartam foglalkozni.
rap: Többféle dokus hitvallás, módszer van, te melyiket műveled?
KJ: Az újságírás a hátterem, ezért tartalomra, struktúrára építő megközelítéssel dolgozom fel a témát, és éppen emiatt nagyon számítok filmes hátterű kollégáim munkájára, mert tudom, milyen sokat ad a tudásuk a filmhez. Ráadásul ez a kevés pénzből saját filmet csinálni műfaj azt is jelenti, hogy egyszerre írok scriptet, fordítom, saját kézzel feliratozom a filmet, sajtóközleményt írok, és fesztiválnevezésen dolgozom.
rap: Tavaly év végén készültél el a Lelkek pásztora című, Iványi Gáborról szóló filmeddel. Ez inkább portré. Ez volt a szándékod?
KJ: Kollégámmal, Kálmán Istvánnal két és fél évvel ezelőtt kezdtük el forgatni a filmet, mert úgy éreztük, hogy Iványi Gábor tevékenységén keresztül tényleg meg lehet mutatni, hogy hol tart ma Magyarország. Egyfajta ellensúly ez a film a hivatalos propagandával szemben. Természetesen tudtuk, hogy erre a projektre állami támogatást nem kapunk, de nagy lelkesedéssel vágtunk bele a forgatásba. Kétszemélyes stábunk folyamatosan készenlétben állt, hogy ott legyünk, amikor történik valami. És történt… az elmúlt két év alatt volt gázelzárás, pénzmegvonás a legszegényebb iskoláktól, NAV-os inkasszó, ellehetetlenülés szélén álló intézmények, és mindennek középpontjában egy fantasztikus ember, aki fáradhatatlanul küzd és megszállottan védi a legkiszolgáltatottabbak érdekeit. Nem volt könnyű feladat, mert Iványi Gábor a mai napig annyi területen, olyan sokféle tevékenységet folytat, hogy időnként képtelenség volt követni. De minden forgatásról átszellemülten tértem haza. Felemelő volt a gondolatait hallgatni, a szenvedélyes kiállását látni azon ügyek és értékek mellett, amelyek számára fontosak. Nagyon nagy megtiszteltetésnek éltük meg, hogy bizalommal volt irányunkban. Igen, portréfilm készült, ahol a mélyebb rétegekben ott van egy sokak számára kevéssé ismert, szenvedéssel teli világ, amellyel nagyon nehéz szembesülni.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
