rés a présen

„Egyfajta ellensúly”

  • rés a présen
  • 2022. február 23.

Film

Kalmár Judit dokumentumfilmes

rés a présen: Honnan érkeztél a filmekhez?

Kalmár Judit: Több pályamódosítással jutottam el a dokumentumfilm-készítéshez. Voltam marketinges szakember, újságíró rádiónál és tévénél, mire rátaláltam a dokumentumfilmre. Egy nagyon kedves barátom azt javasolta, hogy csináljunk filmet családjának fordulatos történetéről. Belevágtunk, és ettől kezdve nem volt megállás, jött a többi film. Úgy éreztem, hogy mindig is erre készültem, ezzel akartam foglalkozni.

rap: Többféle dokus hitvallás, módszer van, te melyiket műveled?

KJ: Az újságírás a hátterem, ezért tartalomra, struktúrára építő megközelítéssel dolgozom fel a témát, és éppen emiatt nagyon számítok filmes hátterű kollégáim munkájára, mert tudom, milyen sokat ad a tudásuk a filmhez. Ráadásul ez a kevés pénzből saját filmet csinálni műfaj azt is jelenti, hogy egyszerre írok scriptet, fordítom, saját kézzel feliratozom a filmet, sajtóközleményt írok, és fesztiválnevezésen dolgozom.

 
Fotó: Ádám Judit

rap: Tavaly év végén készültél el a Lelkek pásztora című, Iványi Gáborról szóló filmeddel. Ez inkább portré. Ez volt a szándékod?

KJ: Kollégámmal, Kálmán Istvánnal két és fél évvel ezelőtt kezdtük el forgatni a filmet, mert úgy éreztük, hogy Iványi Gábor tevékenységén keresztül tényleg meg lehet mutatni, hogy hol tart ma Magyarország. Egyfajta ellensúly ez a film a hivatalos propagandával szemben. Természetesen tudtuk, hogy erre a projektre állami támogatást nem kapunk, de nagy lelkesedéssel vágtunk bele a forgatásba. Kétszemélyes stábunk folyamatosan készenlétben állt, hogy ott legyünk, amikor történik valami. És történt… az elmúlt két év alatt volt gázelzárás, pénzmegvonás a legszegényebb iskoláktól, NAV-os inkasszó, ellehetetlenülés szélén álló intézmények, és mindennek középpontjában egy fantasztikus ember, aki fáradhatatlanul küzd és megszállottan védi a legkiszolgáltatottabbak érdekeit. Nem volt könnyű feladat, mert Iványi Gábor a mai napig annyi területen, olyan sokféle tevékenységet folytat, hogy időnként képtelenség volt követni. De minden forgatásról átszellemülten tértem haza. Felemelő volt a gondolatait hallgatni, a szenvedélyes kiállását látni azon ügyek és értékek mellett, amelyek számára fontosak. Nagyon nagy megtiszteltetésnek éltük meg, hogy bizalommal volt irányunkban. Igen, portréfilm készült, ahol a mélyebb rétegekben ott van egy sokak számára kevéssé ismert, szenvedéssel teli világ, amellyel nagyon nehéz szembesülni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.