rés a présen

„Egyfajta ellensúly”

  • rés a présen
  • 2022. február 23.

Film

Kalmár Judit dokumentumfilmes

rés a présen: Honnan érkeztél a filmekhez?

Kalmár Judit: Több pályamódosítással jutottam el a dokumentumfilm-készítéshez. Voltam marketinges szakember, újságíró rádiónál és tévénél, mire rátaláltam a dokumentumfilmre. Egy nagyon kedves barátom azt javasolta, hogy csináljunk filmet családjának fordulatos történetéről. Belevágtunk, és ettől kezdve nem volt megállás, jött a többi film. Úgy éreztem, hogy mindig is erre készültem, ezzel akartam foglalkozni.

rap: Többféle dokus hitvallás, módszer van, te melyiket műveled?

KJ: Az újságírás a hátterem, ezért tartalomra, struktúrára építő megközelítéssel dolgozom fel a témát, és éppen emiatt nagyon számítok filmes hátterű kollégáim munkájára, mert tudom, milyen sokat ad a tudásuk a filmhez. Ráadásul ez a kevés pénzből saját filmet csinálni műfaj azt is jelenti, hogy egyszerre írok scriptet, fordítom, saját kézzel feliratozom a filmet, sajtóközleményt írok, és fesztiválnevezésen dolgozom.

 
Fotó: Ádám Judit

rap: Tavaly év végén készültél el a Lelkek pásztora című, Iványi Gáborról szóló filmeddel. Ez inkább portré. Ez volt a szándékod?

KJ: Kollégámmal, Kálmán Istvánnal két és fél évvel ezelőtt kezdtük el forgatni a filmet, mert úgy éreztük, hogy Iványi Gábor tevékenységén keresztül tényleg meg lehet mutatni, hogy hol tart ma Magyarország. Egyfajta ellensúly ez a film a hivatalos propagandával szemben. Természetesen tudtuk, hogy erre a projektre állami támogatást nem kapunk, de nagy lelkesedéssel vágtunk bele a forgatásba. Kétszemélyes stábunk folyamatosan készenlétben állt, hogy ott legyünk, amikor történik valami. És történt… az elmúlt két év alatt volt gázelzárás, pénzmegvonás a legszegényebb iskoláktól, NAV-os inkasszó, ellehetetlenülés szélén álló intézmények, és mindennek középpontjában egy fantasztikus ember, aki fáradhatatlanul küzd és megszállottan védi a legkiszolgáltatottabbak érdekeit. Nem volt könnyű feladat, mert Iványi Gábor a mai napig annyi területen, olyan sokféle tevékenységet folytat, hogy időnként képtelenség volt követni. De minden forgatásról átszellemülten tértem haza. Felemelő volt a gondolatait hallgatni, a szenvedélyes kiállását látni azon ügyek és értékek mellett, amelyek számára fontosak. Nagyon nagy megtiszteltetésnek éltük meg, hogy bizalommal volt irányunkban. Igen, portréfilm készült, ahol a mélyebb rétegekben ott van egy sokak számára kevéssé ismert, szenvedéssel teli világ, amellyel nagyon nehéz szembesülni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.