Film

Matrózból polgármester

Jellystone

Kritika

Amikor 2008-ban bemutatták a Kis Vuk című egész estés produkciót, mindenki sejtette az alkotók szándékát. Ám a bemutatót követően kiderült, hogy a Gát György producer nevével fémjelzett film ennél is rosszabb: kizárólag a pofátlan haszonszerzés jegyében született, amit azonban nem csak a kritikusok, de a nézők is a magyar animáció legnagyobb szégyenének tartanak.

Noha Amerikában is számtalan sikeres rajzfilm gyakran kínos remake-je készül el – nem beszélve az élő szereplős változatokról –, mégis a rémes kis rókát idézte a Cartoon Network (CN) azon tavalyi bejelentése, hogy a legújabb sorozatuk, a Jellystone az ilyen nevű városban játszódik, amelynek lakói egytől egyig rajzfilmsztárok voltak az 1960-as, 1970-es években. Mindez idehaza azért tekinthető különlegesebbnek a hasonló dramaturgia alapján készülő szuperhősös összeborulásoknál, mert Thorral, Hulkkal, Amerika kapitánnyal, Batmannel és a többi képregényhőssel szemben Huckleberry Houndot, Top Catet, Yogi Beart és kis Boo-Boo-t a magyar közönség az amerikaival szinte egy időben zárhatta a szívébe Foxi Maxi, Turpi úrfi, Maci Laci és Bubu néven. (Magilla gorillát angolul és magyarul is ugyanígy nevezték.) Nos, ez a társaság – kiegészülve itthon kevéssé ismert alakokkal – alkotja Jellystone lakosságát, és a 10 perces epizódokban mindig egy-egy hős aktuális kalandját nézhetjük meg: Foxi Maxi a polgármester, Maci Laci a körzeti orvos, Turpi úrfi a gengszterfőnök és így tovább. A sorozat készítői nem bonyolították túl, de nem is nézik hülyének a közönséget. Mindent összeadva, a Jellystone rendesen összerakott, profin elkészített sorozat, amolyan tipikus rajzfilmcsatornás produkció, ami ugyanúgy jelenthet jót és rosszat, a hősök iránti elkötelezettség függvényében. Annyi szent, hogy az elődök sikerének nyomába nem érhet. Már csak azért sem, mert az elmúlt ötven évben a műfaj teljesen átváltozott, és nemcsak a technika miatt; a Flintstone családot és a Simpson családot, Maci Lacit, Bubut meg Beavist és Buttheadet képtelenség lenne összehasonlítani, pedig akkor még a 20. századot sem hagyjuk el. Ennek fényében magától értetődő, hogy a Jellystone sebessége és fordulatszáma ugyan jóval magasabb a „korszellem” jegyében, sőt a figurákat is átrajzolták annyira, hogy Cartoon Network-kompatibilisek legyenek, de egy pillanatra sem képzelhették az alkotók, hogy rajzfilmtörténelmet írnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.