Film

Matrózból polgármester

Jellystone

Kritika

Amikor 2008-ban bemutatták a Kis Vuk című egész estés produkciót, mindenki sejtette az alkotók szándékát. Ám a bemutatót követően kiderült, hogy a Gát György producer nevével fémjelzett film ennél is rosszabb: kizárólag a pofátlan haszonszerzés jegyében született, amit azonban nem csak a kritikusok, de a nézők is a magyar animáció legnagyobb szégyenének tartanak.

Noha Amerikában is számtalan sikeres rajzfilm gyakran kínos remake-je készül el – nem beszélve az élő szereplős változatokról –, mégis a rémes kis rókát idézte a Cartoon Network (CN) azon tavalyi bejelentése, hogy a legújabb sorozatuk, a Jellystone az ilyen nevű városban játszódik, amelynek lakói egytől egyig rajzfilmsztárok voltak az 1960-as, 1970-es években. Mindez idehaza azért tekinthető különlegesebbnek a hasonló dramaturgia alapján készülő szuperhősös összeborulásoknál, mert Thorral, Hulkkal, Amerika kapitánnyal, Batmannel és a többi képregényhőssel szemben Huckleberry Houndot, Top Catet, Yogi Beart és kis Boo-Boo-t a magyar közönség az amerikaival szinte egy időben zárhatta a szívébe Foxi Maxi, Turpi úrfi, Maci Laci és Bubu néven. (Magilla gorillát angolul és magyarul is ugyanígy nevezték.) Nos, ez a társaság – kiegészülve itthon kevéssé ismert alakokkal – alkotja Jellystone lakosságát, és a 10 perces epizódokban mindig egy-egy hős aktuális kalandját nézhetjük meg: Foxi Maxi a polgármester, Maci Laci a körzeti orvos, Turpi úrfi a gengszterfőnök és így tovább. A sorozat készítői nem bonyolították túl, de nem is nézik hülyének a közönséget. Mindent összeadva, a Jellystone rendesen összerakott, profin elkészített sorozat, amolyan tipikus rajzfilmcsatornás produkció, ami ugyanúgy jelenthet jót és rosszat, a hősök iránti elkötelezettség függvényében. Annyi szent, hogy az elődök sikerének nyomába nem érhet. Már csak azért sem, mert az elmúlt ötven évben a műfaj teljesen átváltozott, és nemcsak a technika miatt; a Flintstone családot és a Simpson családot, Maci Lacit, Bubut meg Beavist és Buttheadet képtelenség lenne összehasonlítani, pedig akkor még a 20. századot sem hagyjuk el. Ennek fényében magától értetődő, hogy a Jellystone sebessége és fordulatszáma ugyan jóval magasabb a „korszellem” jegyében, sőt a figurákat is átrajzolták annyira, hogy Cartoon Network-kompatibilisek legyenek, de egy pillanatra sem képzelhették az alkotók, hogy rajzfilmtörténelmet írnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.