Film

Matrózból polgármester

Jellystone

Kritika

Amikor 2008-ban bemutatták a Kis Vuk című egész estés produkciót, mindenki sejtette az alkotók szándékát. Ám a bemutatót követően kiderült, hogy a Gát György producer nevével fémjelzett film ennél is rosszabb: kizárólag a pofátlan haszonszerzés jegyében született, amit azonban nem csak a kritikusok, de a nézők is a magyar animáció legnagyobb szégyenének tartanak.

Noha Amerikában is számtalan sikeres rajzfilm gyakran kínos remake-je készül el – nem beszélve az élő szereplős változatokról –, mégis a rémes kis rókát idézte a Cartoon Network (CN) azon tavalyi bejelentése, hogy a legújabb sorozatuk, a Jellystone az ilyen nevű városban játszódik, amelynek lakói egytől egyig rajzfilmsztárok voltak az 1960-as, 1970-es években. Mindez idehaza azért tekinthető különlegesebbnek a hasonló dramaturgia alapján készülő szuperhősös összeborulásoknál, mert Thorral, Hulkkal, Amerika kapitánnyal, Batmannel és a többi képregényhőssel szemben Huckleberry Houndot, Top Catet, Yogi Beart és kis Boo-Boo-t a magyar közönség az amerikaival szinte egy időben zárhatta a szívébe Foxi Maxi, Turpi úrfi, Maci Laci és Bubu néven. (Magilla gorillát angolul és magyarul is ugyanígy nevezték.) Nos, ez a társaság – kiegészülve itthon kevéssé ismert alakokkal – alkotja Jellystone lakosságát, és a 10 perces epizódokban mindig egy-egy hős aktuális kalandját nézhetjük meg: Foxi Maxi a polgármester, Maci Laci a körzeti orvos, Turpi úrfi a gengszterfőnök és így tovább. A sorozat készítői nem bonyolították túl, de nem is nézik hülyének a közönséget. Mindent összeadva, a Jellystone rendesen összerakott, profin elkészített sorozat, amolyan tipikus rajzfilmcsatornás produkció, ami ugyanúgy jelenthet jót és rosszat, a hősök iránti elkötelezettség függvényében. Annyi szent, hogy az elődök sikerének nyomába nem érhet. Már csak azért sem, mert az elmúlt ötven évben a műfaj teljesen átváltozott, és nemcsak a technika miatt; a Flintstone családot és a Simpson családot, Maci Lacit, Bubut meg Beavist és Buttheadet képtelenség lenne összehasonlítani, pedig akkor még a 20. századot sem hagyjuk el. Ennek fényében magától értetődő, hogy a Jellystone sebessége és fordulatszáma ugyan jóval magasabb a „korszellem” jegyében, sőt a figurákat is átrajzolták annyira, hogy Cartoon Network-kompatibilisek legyenek, de egy pillanatra sem képzelhették az alkotók, hogy rajzfilmtörténelmet írnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.