Film – Verzió 2013

Coming out - leszbikusok és melegek az NDK-ban

  • - legát -
  • 2013. november 7.

Film

Ha az NDK-átlagpolgárok élete elég rémes volt, milyen lehetett a homoszexuálisoké? Jochen Hick és Andreas Strohfeldt filmje nem cáfolja a jogos feltételezést, de olyan meglepetést tartogat, ami talán még egy mai német számára sem evidens.

Tizenhárom, különböző életkorú és családi hátterű érintett, 10 férfi és 3 nő meséli el, hogyan próbált túlélni a "szürke városban". Nos, nem úgy, ahogy például magyar sorstársaik a Kádár-korszakban: lapítva, szégyenkezve. Persze szó sincs arról, hogy a kelet-berlini melegek több jogot kaptak volna, vagy kevésbé érezhették magukat törvényen kívülinek, ám a maguk szerény eszközeivel és a Stasi figyelmét nem kerülve, vagyis meghurcoltatások árán is megpróbáltak tenni a diszkrimináció ellen. Akármennyire hihetetlen, az egykori NDK-ban melegjogi aktivisták működtek, noha kétségük sem lehetett afelől, hogy ők húzzák a rövidebbet.

false

 

A visszaemlékezésekből nem csak egy végtelenül nyomasztó világ bontakozik ki. A kétségbeesésből fakadó bátorság világa is. Lakásokban rendeztek előadásokat, "bálokat", sőt sikerült az egyház támogatását is megszerezniük. (Képzeljük el ugyanezt Budapesten!) És a körülményekhez képest fantasztikus teljesítményre voltak képesek. Elmentek a ravensbrücki koncentrációs táborba, hogy leróják kegyeletüket a meleg áldozatok előtt - letartóztatták őket. Mások nem juthattak végzettségüknek megfelelő munkához, és persze olyan is akadt, akit beszerveztek. És azt gondolták volna, hogy egy kelet-berlini meleg csoport - meleg csoportként! - vett részt egy május elsejei felvonuláson?


Vetítik: november 7. 17:30 (Művész), november 8. 20.30 (Cirko-Gejzír), november 9. 20:00 Toldi

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.