Tizenhárom, különböző életkorú és családi hátterű érintett, 10 férfi és 3 nő meséli el, hogyan próbált túlélni a "szürke városban". Nos, nem úgy, ahogy például magyar sorstársaik a Kádár-korszakban: lapítva, szégyenkezve. Persze szó sincs arról, hogy a kelet-berlini melegek több jogot kaptak volna, vagy kevésbé érezhették magukat törvényen kívülinek, ám a maguk szerény eszközeivel és a Stasi figyelmét nem kerülve, vagyis meghurcoltatások árán is megpróbáltak tenni a diszkrimináció ellen. Akármennyire hihetetlen, az egykori NDK-ban melegjogi aktivisták működtek, noha kétségük sem lehetett afelől, hogy ők húzzák a rövidebbet.
| ||
A visszaemlékezésekből nem csak egy végtelenül nyomasztó világ bontakozik ki. A kétségbeesésből fakadó bátorság világa is. Lakásokban rendeztek előadásokat, "bálokat", sőt sikerült az egyház támogatását is megszerezniük. (Képzeljük el ugyanezt Budapesten!) És a körülményekhez képest fantasztikus teljesítményre voltak képesek. Elmentek a ravensbrücki koncentrációs táborba, hogy leróják kegyeletüket a meleg áldozatok előtt - letartóztatták őket. Mások nem juthattak végzettségüknek megfelelő munkához, és persze olyan is akadt, akit beszerveztek. És azt gondolták volna, hogy egy kelet-berlini meleg csoport - meleg csoportként! - vett részt egy május elsejei felvonuláson?
Vetítik: november 7. 17:30 (Művész), november 8. 20.30 (Cirko-Gejzír), november 9. 20:00 Toldi
