tévésmaci

Csuka és róka

  • tévésmaci
  • 2022. szeptember 7.

Film

Amikor Sztupa és Troché megnyitották Budapest (s ilyenformán Magyarország) első karaokebárját, a siker leírhatatlan volt.

Nyilván önök is emlékeznek a Kossuth Lajos utcai Monoklira, odajárt minden cowboynadrágos, orkánkabátos huligán! Akkoriban az volt szokásban, hogy a Fővárosi Tanács csak olyan üzletneveket hagyott jóvá, melyek szorosan kötődtek az utca névadójához. Mivel azt egy kisiskolás is tudta, hogy Kossuth apánk Monokon született, így a Monokli több mint kézenfekvő választás volt, és simán át is ment. Jellemző, hogy a legfőbb konkurencia az utcában a Leborult Szivarvég volt, egy klub, ahová dohányozni jártak a kedves kuncsaftok. Ne kérdezzék, hogy ez a név hogyan kötődött Kossuthhoz, mert akkor elárulják, hogy ellógták a nagy államférfiú híres parlamenti beszédét, melyben leborult ő a nemzet nagysága előtt, s a karzat márcziusi ifjúsága – köztük Sztupa és Troché – egyként üvölté vele e fennkölt szavakat. Mondjuk, a harmadik bejzlit Ceglédi Kannának hívták, nem túl eredeti név, ott is mondott beszédet a Kossuth, de ők nem a nevükkel akartak hódítani, hanem azzal, hogy kannás bort mértek – fransziát, Cannes-ból hozatták. Sztupa és Troché karaokebárjának elképesztő sikere sokak szerint az úgynevezett tematikus napoknak volt köszönhető. A világszerte elterjedt énekléses cucc csak a hétvégi estéken ment, s a vasárnap már döglődött is kicsit, akkor csak az Úttörő Áruházig állt a bebocsátást remélők sora, mert másnap dolgozni kellett menni, bezzeg pénteken simán a Felszabig. De hogy a közveszélyes munkakerülőket is meg tudják szólítani, hétfőn például versnapot tartottak, amikor nem tánczeneszámok, hanem Latinovits Zoltán Ady-felvételei, meg a Vers mindenkinek című televíziós sorozat mentek, s hát az tényleg nem volt piskóta, ha egy matarészeg értelmiségi megpróbálta utánozni Velenczei Istvánt, ahogy Váczi Mihályt szavalt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.