tévésmaci

Csuka és róka

  • tévésmaci
  • 2022. szeptember 7.

Film

Amikor Sztupa és Troché megnyitották Budapest (s ilyenformán Magyarország) első karaokebárját, a siker leírhatatlan volt.

Nyilván önök is emlékeznek a Kossuth Lajos utcai Monoklira, odajárt minden cowboynadrágos, orkánkabátos huligán! Akkoriban az volt szokásban, hogy a Fővárosi Tanács csak olyan üzletneveket hagyott jóvá, melyek szorosan kötődtek az utca névadójához. Mivel azt egy kisiskolás is tudta, hogy Kossuth apánk Monokon született, így a Monokli több mint kézenfekvő választás volt, és simán át is ment. Jellemző, hogy a legfőbb konkurencia az utcában a Leborult Szivarvég volt, egy klub, ahová dohányozni jártak a kedves kuncsaftok. Ne kérdezzék, hogy ez a név hogyan kötődött Kossuthhoz, mert akkor elárulják, hogy ellógták a nagy államférfiú híres parlamenti beszédét, melyben leborult ő a nemzet nagysága előtt, s a karzat márcziusi ifjúsága – köztük Sztupa és Troché – egyként üvölté vele e fennkölt szavakat. Mondjuk, a harmadik bejzlit Ceglédi Kannának hívták, nem túl eredeti név, ott is mondott beszédet a Kossuth, de ők nem a nevükkel akartak hódítani, hanem azzal, hogy kannás bort mértek – fransziát, Cannes-ból hozatták. Sztupa és Troché karaokebárjának elképesztő sikere sokak szerint az úgynevezett tematikus napoknak volt köszönhető. A világszerte elterjedt énekléses cucc csak a hétvégi estéken ment, s a vasárnap már döglődött is kicsit, akkor csak az Úttörő Áruházig állt a bebocsátást remélők sora, mert másnap dolgozni kellett menni, bezzeg pénteken simán a Felszabig. De hogy a közveszélyes munkakerülőket is meg tudják szólítani, hétfőn például versnapot tartottak, amikor nem tánczeneszámok, hanem Latinovits Zoltán Ady-felvételei, meg a Vers mindenkinek című televíziós sorozat mentek, s hát az tényleg nem volt piskóta, ha egy matarészeg értelmiségi megpróbálta utánozni Velenczei Istvánt, ahogy Váczi Mihályt szavalt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.