Nyilván önök is emlékeznek a Kossuth Lajos utcai Monoklira, odajárt minden cowboynadrágos, orkánkabátos huligán! Akkoriban az volt szokásban, hogy a Fővárosi Tanács csak olyan üzletneveket hagyott jóvá, melyek szorosan kötődtek az utca névadójához. Mivel azt egy kisiskolás is tudta, hogy Kossuth apánk Monokon született, így a Monokli több mint kézenfekvő választás volt, és simán át is ment. Jellemző, hogy a legfőbb konkurencia az utcában a Leborult Szivarvég volt, egy klub, ahová dohányozni jártak a kedves kuncsaftok. Ne kérdezzék, hogy ez a név hogyan kötődött Kossuthhoz, mert akkor elárulják, hogy ellógták a nagy államférfiú híres parlamenti beszédét, melyben leborult ő a nemzet nagysága előtt, s a karzat márcziusi ifjúsága – köztük Sztupa és Troché – egyként üvölté vele e fennkölt szavakat. Mondjuk, a harmadik bejzlit Ceglédi Kannának hívták, nem túl eredeti név, ott is mondott beszédet a Kossuth, de ők nem a nevükkel akartak hódítani, hanem azzal, hogy kannás bort mértek – fransziát, Cannes-ból hozatták. Sztupa és Troché karaokebárjának elképesztő sikere sokak szerint az úgynevezett tematikus napoknak volt köszönhető. A világszerte elterjedt énekléses cucc csak a hétvégi estéken ment, s a vasárnap már döglődött is kicsit, akkor csak az Úttörő Áruházig állt a bebocsátást remélők sora, mert másnap dolgozni kellett menni, bezzeg pénteken simán a Felszabig. De hogy a közveszélyes munkakerülőket is meg tudják szólítani, hétfőn például versnapot tartottak, amikor nem tánczeneszámok, hanem Latinovits Zoltán Ady-felvételei, meg a Vers mindenkinek című televíziós sorozat mentek, s hát az tényleg nem volt piskóta, ha egy matarészeg értelmiségi megpróbálta utánozni Velenczei Istvánt, ahogy Váczi Mihályt szavalt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
