Visszhang: film

Énidő

Visszhang

Lehet, hogy a Netflix sokat szidott üzleti stratégiája végül mégis sikerre vezeti majd a részvényeseket, és az egyre silányabb kontentek gyártása valójában kinyilatkoztatás?

Bátor törekvés arra, hogy a szekunder szégyenérzet felkorbácsolásával morzsolja le a bevételt nem generáló, magasabb elvárásokat támasztó rétegeket, s így találjon rá a végleges célközönségére? Egyfajta „akinek nem tetszik, elmehet” politikát folytatva az általuk (is) épített Idiocracyben. Ha ez így van, az előfizetői hullámvölgy csak átmeneti tünete az átállásnak, és hamarosan újabb nézettségi rekordokra számíthatnak a szolgáltatónál.

Sonny (Kevin Hart) háztartásbeli apa, akinek élete kizárólag a család körül forog. Felesége néhány napra elviszi a gyerekeket otthonról, így a férfinak hirtelen megüresedik az élete, amelyet régi cimborájával, a partiállat Huckkal (Mark Wahlberg) tölthet ki, az izgalom így garantált.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.