Töredelmesen bevalljuk, szeretjük a dibbukot, a bűnös lelket, a világűrben kóborló gonosz szellemet, a zsidó néphit e visszatérő szereplőjét, az élő embert megszálló démont, akit csak egy felkészült cáddik űzhet ki a testből, persze csak ha jól bánik a kabbalával.
Szeretetünk aranyfedezetét nem megszállott rokonaink, hanem a horrorfilmek adják, azok a komolytalan szakmunkák, melyekben egy havasi jeti éppoly otthonosan mozog, mint egy farkasember vagy éppenséggel a megszálló szellem. Nem akarjuk elbagatellizálni, de a dibbuk mintha kiment volna a divatból, hollywoodi képviselete egy szem horrorocskát, a Démoni doboz című középszerű iparosmunkát tudja csak felmutatni, szerzői fronton pedig a Coeneket, akik az Egy komoly ember első perceiben, hófödte galíciai díszletek közt játszottak el a szellemek okozta kényelmetlen családi helyzetekkel.
Mindehhez képest kétségtelen újítást jelent a fiatalon elhunyt lengyel filmrendező, Marcin Wrona filmje: nála horrortalanítva és galíciátlanítva üti fel fejét az ártó lélek; korunk hősében, a menő, Londonból lengyelbe érkező Land Rover-tulajdonosban ver tanyát a dibbuk, felbukkanását pont a fiatalember esküvőjére időzítve. A jómódú, lengyel, vidéki esküvő olyan, ahogy egy jómódú, lengyel, vidéki esküvőt elképzelünk, ezt csavarja meg Wrona egy nem evilági szereplővel; lássuk, mitévő lesz egy letűnt világ szellemalakjával az újgazdagul mulató közönség.
Az esküvői ruhák besározódnak, a múlt nemcsak a kertben (néhány csont formájában), de a fejekben is feltör: a házasság, mármint a műfajok házassága (mulatós korrajz + dibbuk) szépen sikerült.
Vetíti a Művész mozi, április 15-én, 19.00 órakor
