Film

A főnök

  • Szabó Ádám
  • 2016. május 14.

Film

Michelle Darnell nagypofájú és pofátlanul gazdag mágnás, csak nem indul az amerikai elnökválasztáson. Viszont tűzokádó főnixmadáron lovagolva érkezik saját show-jára, ahova még egy menő rapper is beugrik haknizni, a közönség pedig teljesen odáig van az őrült, értelmetlen parasztvakítástól. De aztán érkezik a törpe exszerető-ősellenség, aki tönkreteszi a nagyasszony életét és birodalmát. A magából mostanában egyre gyakrabban viccet csináló Peter Dinklage a legrosszabb 90-es évekbeli tévéfilmek főgonoszait idézi, csak egy fura egzotikus állat hiányzik a válláról. Nincs viszont egyedül ebben a stílusficamban, a birodalmát rövid börtönbüntetés után sütiárulásból újraépítő főhősnő szerepében Melissa McCarthy bármiféle kontroll és látszólag forgatókönyv nélkül ontja magából a rosszabbnál rosszabb poénokat. Ez McCarthy ötödik, one-man-show-nak beillő filmje, mióta a Koszorúslányokban Oscar-jelölést érve olyan népszerűségbe bohóckodta magát, ahol kevés női komikus áll manapság. Ennyi próbálkozás már bőven elég, hogy leszűrjük a tanulságot: igen, McCarthy vicces, de ötlet és jól megírt szkript nélkül még ő sem az. Az a fajta humor, amit ő képvisel, mellékszerepben tud igazán érvényesülni; ha rá építenek egy filmet, az hamar összedől az ízléstelenség és önismétlés terhei alatt. Ilyenfajta hideg, racionális számítást persze nem várhatunk Ben Falcone rendezőtől, McCarthy férjétől, aki lényegében előző filmjüket, a bevételtől eltekintve mindenben borzalmasat bukó Tammyt faragja ki megint A főnökben is.

Forgalmazza a UIP–Duna Film

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.