Michelle Darnell nagypofájú és pofátlanul gazdag mágnás, csak nem indul az amerikai elnökválasztáson. Viszont tűzokádó főnixmadáron lovagolva érkezik saját show-jára, ahova még egy menő rapper is beugrik haknizni, a közönség pedig teljesen odáig van az őrült, értelmetlen parasztvakítástól. De aztán érkezik a törpe exszerető-ősellenség, aki tönkreteszi a nagyasszony életét és birodalmát. A magából mostanában egyre gyakrabban viccet csináló Peter Dinklage a legrosszabb 90-es évekbeli tévéfilmek főgonoszait idézi, csak egy fura egzotikus állat hiányzik a válláról. Nincs viszont egyedül ebben a stílusficamban, a birodalmát rövid börtönbüntetés után sütiárulásból újraépítő főhősnő szerepében Melissa McCarthy bármiféle kontroll és látszólag forgatókönyv nélkül ontja magából a rosszabbnál rosszabb poénokat. Ez McCarthy ötödik, one-man-show-nak beillő filmje, mióta a Koszorúslányokban Oscar-jelölést érve olyan népszerűségbe bohóckodta magát, ahol kevés női komikus áll manapság. Ennyi próbálkozás már bőven elég, hogy leszűrjük a tanulságot: igen, McCarthy vicces, de ötlet és jól megírt szkript nélkül még ő sem az. Az a fajta humor, amit ő képvisel, mellékszerepben tud igazán érvényesülni; ha rá építenek egy filmet, az hamar összedől az ízléstelenség és önismétlés terhei alatt. Ilyenfajta hideg, racionális számítást persze nem várhatunk Ben Falcone rendezőtől, McCarthy férjétől, aki lényegében előző filmjüket, a bevételtől eltekintve mindenben borzalmasat bukó Tammyt faragja ki megint A főnökben is.
Forgalmazza a UIP–Duna Film
