Film

A főnök

  • Szabó Ádám
  • 2016. május 14.

Film

Michelle Darnell nagypofájú és pofátlanul gazdag mágnás, csak nem indul az amerikai elnökválasztáson. Viszont tűzokádó főnixmadáron lovagolva érkezik saját show-jára, ahova még egy menő rapper is beugrik haknizni, a közönség pedig teljesen odáig van az őrült, értelmetlen parasztvakítástól. De aztán érkezik a törpe exszerető-ősellenség, aki tönkreteszi a nagyasszony életét és birodalmát. A magából mostanában egyre gyakrabban viccet csináló Peter Dinklage a legrosszabb 90-es évekbeli tévéfilmek főgonoszait idézi, csak egy fura egzotikus állat hiányzik a válláról. Nincs viszont egyedül ebben a stílusficamban, a birodalmát rövid börtönbüntetés után sütiárulásból újraépítő főhősnő szerepében Melissa McCarthy bármiféle kontroll és látszólag forgatókönyv nélkül ontja magából a rosszabbnál rosszabb poénokat. Ez McCarthy ötödik, one-man-show-nak beillő filmje, mióta a Koszorúslányokban Oscar-jelölést érve olyan népszerűségbe bohóckodta magát, ahol kevés női komikus áll manapság. Ennyi próbálkozás már bőven elég, hogy leszűrjük a tanulságot: igen, McCarthy vicces, de ötlet és jól megírt szkript nélkül még ő sem az. Az a fajta humor, amit ő képvisel, mellékszerepben tud igazán érvényesülni; ha rá építenek egy filmet, az hamar összedől az ízléstelenség és önismétlés terhei alatt. Ilyenfajta hideg, racionális számítást persze nem várhatunk Ben Falcone rendezőtől, McCarthy férjétől, aki lényegében előző filmjüket, a bevételtől eltekintve mindenben borzalmasat bukó Tammyt faragja ki megint A főnökben is.

Forgalmazza a UIP–Duna Film

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.