Dokumentumfilm - Nagymenők - Emmanuel Laurent: Ketten a hullámban

  • - kg -
  • 2011. április 14.

Film

Azt gondolták, valami újat találtak ki. Olyan nagyon új azért nem volt, a nouvelle vague előtt is voltak nouvelle vague filmek, de azért jó dolgokat csináltak. Ott van Mr. Truffaut filmje, az Amerikai éjszaka. Remekmű. Godard-t viszont nem szeretem. Az én szememben nem több egy kifinomult művész álarcát viselő dilettánsnál.

Ez is egy vélemény a francia új hullámról, meg az is, és Emmanuel Laurent dokumentumfilmje inkább afelé húz, hogy a papa moziját hevesen elvető mozgalom mindkét oszlopos tagjának kijár a klasszikusokat megillető elismerés. Oh, persze, hogy kijár, efelől minálunk, halandók körében, semmi kétség; minimum hasonló művészi kalibernek, vagy ami még jobb, Billy Wildernek kell ahhoz lenni (a kekeckedő bevezetőt tőle vettük), hogy az ember nyilvánosság előtt leszólhassa a filmtörténet kiválóságait. Mindenki másnak - ideértve a Ketten a hullámban készítőit is - marad a tisztelet- és szeretetteljes emlékezés. Elég egyszer bejátszani a 400 csapás zárójelenetét vagy Belmondo és Seberg kettősét a Kifulladásigból - minden okos szónál meggyőzőbbek. Laurent részben erre a meggyőző erőre épít, részben pedig arra a belátásra, hogy az új hullámról és elkövetőiről mindent elmondtak már - részben maga F. T. és J. L. G., részben a rájuk szakosodott szakemberek hada, úgyhogy annak, aki újhullámozni szeretne újból, nem marad más, mint a családi album átlapozása. Nézzék csak, itt még támadják, de ott már az egekbe emelik őket, itt még egymást segítik, de ott már, bő egy évtizedet előrelapozva, nekifutásból ekézik egymást "hazug" meg "szar" kezdetű sértéseket köpködve. Egy másik lapon a mesterek előtt tisztelegnek (Godard és Fritz Lang beszélgetése kandikamerás felvételnek is beillik), valamivel odébb viszont a maradi trotliknak mutatnak be merő meggyőződésből. Az új hullám eleje, közepe, vége közismert, s bár Godard-t bizonyítottan untatta e sorrend, a dokusok jó érzékkel tartják magukat az elbeszélés kispolgári rendjéhez. A megvilágítás intim, az emlékezés hangja bensőséges, a Cahiers du Cinéma oldalai ősziesen megsárgultak. Új hullámos arcberendezkedésű színésznő lapozgatja őket, ha nem, akkor Párizs utcáit rója, vagy moziban üldögél. Úgy tesz, és ez nem válik előnyére, mint aki épp most futott be a Gare du Nordra a hat húszas új hullámmal.

Az Anjou Lafayette bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.