tévésmaci

Egy ló Budán

  • tévésmaci
  • 2021. december 8.

Film

Amikor Sztupa és Troché kinéztek az ablak üvegén, vagy mondjunk inkább kirakatot, látták szétszakadni az időt.

Három hatalmas ablaka volt a híres Hotel Beránek kávézójának, az emberek – például Sztupa és Troché – úgy ültek mögötte (előtte), mint a kirakatban. Odakint öltönyös, ballonkabátos alakok egy lelkes csoportja kísérgetett a tér egyik sarkából a másikba egy fura kis emberkét, nagy fejű, szemüveges, nyakkendős figura, mintha már látták is volna valahol. Oh, az a szétszakadt idő! Hát, persze, amikor bejöttek ide kávézni, még kint a téren, most nem látszik, mert takarja a templom, volt egy szobor, nem a szobrok szobra, inkább a maga korának divatja szerinti, az egyik téri pad másán ül egy ember, keresztbe veti a lábát, mellette a padon a kalapja. Hm. A téren bóklászók néha mellé ülnek és fényképezkednek is vele, ez a kicsi emberke az, akit most (vagy mikor is?) hurcolnak fel s alá a város vezetői (a kedves felszolgáló időközben megmutatta, hogy melyik közülük a polgármester, de a vendégüket nem ismerte). A szobrot az menti valamennyire, hogy egy-két számmal nagyobb az életnagyságúnál, tehát akármilyen tagbaszakadt óriás is ül a kis pasas mellé, ő lesz a kisebb. Sztupa és Troché nem fényképezkedtek, de jól megnézték a szobrot, s igyekeztek mindent megjegyezni a cipőjétől a szemüvegéig, csak épp feliratot nem kerestek rajta. Tudták, hogy ki a nagyra nőtt kicsi ember, mindenki tudja, hogy ki az. Így nem is okozott nehézséget pár perc múlva, vagyis évekkel korábban tán, még jóval a szobor előtt, mert az idő szétszakadt, felismerni őt. Az ürge a szoborról! Akkor az öltönyös, ballonos népség még be is cipelte a kávézóba az áldozatát, a pincérek eléjük siettek, hellyel kínálták őket. A három ablak mellett négy asztal volt, háromnál négy szék, ilyennél ült Sztupa és Troché is, a negyediknél viszont hat, oda ültették le őket, és odafordítottak még két pótszéket a szerkesztő úrnak és az időközben odasiető szállodaigazgatónak. De még le sem ültek, a polgármester felpattant, és a bárpultnál a kávés kisasszonyt lendületesen fűző pasashoz ügetett. Az sem volt egy mindennapi alak, mintha a kicsi ember fiatal mása lenne vintage jelmezben, hosszú barkóval, amerikai cigarettával a szája sarkában. Danny, kérlek, játssz valami igazán dögöset Pepa bácsinak, nógatta a polgármester, mire a pacák elég kelletlenül, de csak felvette a szaxofonját, s rákezdett a Yes, Sir! That’s my baby!-re. A banda meg követte szépen. A kis ember – ahogy Sztupa és Troché is – kibámult az üvegen át a térre. A When the Saintset ne várjuk meg, mondta Troché Sztupának. Ugyan már, a Happy Days are Here Again jön, nézett rá Sztupa, de azért intett rögtön a felszolgálónak, fizetünk. De ahol az idő szakad, a tér is összedől, kilépve a kávézóból hirtelen azt sem tudták, hogy ez a város most az egyik vagy a másik, mondjuk, Náchod vagy Kostelec?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."