tévésmaci

Kakasverem

  • tévésmaci
  • 2021. december 15.

Film

Amikor Sztupa és Troché az ellenség megtévesztésén törték a fejüket, olyannyira tanácstalanok voltak, hogy az épp körülöttük lábatlankodó Ómafát is megkérdezték róla.

Nyilván nem kellett volna. Ómafa rövid töprengés után fel is vázolt egy komplett stratégiát, de mielőtt rátérnénk, meg kell emlékeznünk erről a rövid töprengésről. Ómafa ült a kanapén, keresztbe tette a lábát, s jobb kezével az állát simogatta, pontosabban az álla alatt a levegőt, mintha valami hosszú, hegyes szakálla lenne a cudar simaképűjének! Troché elnézve Ómafa mutatványát még arra is gondolt, hogy Ómafa most kifejezetten fehér (hosszú és hegyes) szakállat vizionál magának, miközben vágja ezt a dilinyós „bölcs bagoly vagyok, ne zavarjatok, gondolkozom” fejet.

Egy ilyen szám szerencsére nem vicces a végtelenségig (Sztupa szerint semeddig, Troché szerint azért egy kicsit mégis), ezért Ómafa viszonylag gyorsan előállt a farbával. Forduljatok szembe egymással! Hülye vagy? – érdeklődött kedvesen Troché, miközben – szinte automatikus mozdulat volt – tett egy félfordulatot Sztupa felé. Nem így értem, marhák. Hanem úgy, hogy menjetek egymás ellen, vesszetek össze, álljatok a klánjaitok élé­re, s kapára, kaszára! A Sztupák bekerítenék a Trochékat, de a Trochék kitörnének, jönne mindenki, mit jönne, sereglenének az unokaöcsök, sógorok, komák Troché zászlaja alá. Hömpölyögne domboldalakon át Sztupa serege. Hát, sajna lenne egy csomó óhatatlan áldozat, mindenféle külső körös Sztupák és Trochék, de az igazi ellenség az tutira meg lenne tévesztve, először kapkodná a fejét, aztán, amikor látná, hogy a helyzet komoly, megpróbálna lecsatlakozni az erősebbnek vélt félhez, így már csak harapófogóba kéne zárni, s annyi neki. Ómafa nem folytatta, de azt sem mondhatjuk, hogy ne pillantott volna körbe büszkén a teremben, mintha tényleg ott lenne körben mindenki, az összes Sztupa és az összes Troché. De nem volt csak Sztupa és Troché. Illetve egy pillanatra bedugta a fejét a székház földszintjét jelképes összegért bérlő kirgiz pékség szimpatikus tulajdonosnője, azzal a felkiáltással, hogy hoztam pacsnit! (Pácsninak mondta.) De mivel Ómafa épp a glencoe-i mészárlásnál vagy a rózsák háborújánál tartott, csak annyit mondott, hogy bocsánat, de a Hatfield–McCoy-viszályt már nem várnám meg, letette gyorsan a tálcát, s ahogy jött, már ki is surrant.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.