Interjú

"Egyre könnyebben megy az elengedés"

Törőcsik Franciska színésznő

  • Kozár Alexandra
  • 2017. november 21.

Film

Számos remek film- és színházi szerep után most Mészáros Márta Aurora Borealisának főszereplőjeként nyújt emlékezetes alakítást.

Magyar Narancs: A Törőcsik Mari játszotta Mária fiatalkori énjét adod a filmben. Nem érezted túl nagy tehernek?

Törőcsik Franciska: Minden jelenet óriási koncentrációt igényelt és iszonyúan szélsőséges lelkiállapotot generált. Nagyon nehéz volt, hogy a jeleneteket, ahogy az gyakran lenni szokott, összevissza, nem kronologikusan vettük fel, ennek dacára nekem mindig tudnom kellett, hogy a fiatal Mária épp hol tart az adott jelenetben, és a lelkiállapota miből következik. És persze a meztelenség is nehéz volt, mindig az nekem.

MN: Szinte nem is emlékszem rá.

TF: Egy szerelmi jelenetről van szó a filmbéli partneremmel, Wunderlich Józseffel, aki az osztálytársam volt az egyetemen. Jól ismerjük egymást, sokat játszottuk együtt az egyetemi évek alatt, ez sokat segített most is. Az egyik legnehezebb jelenet az volt, amikor négy orosz katona megerőszakol a határon az erdőben. Márta azt mondta, ez egy katatón lelkiállapot, így kell eljátszani. Szerintem sokkal erősebb lett így, mintha Mária védekezett, kiáltozott volna. Vigyázni akartam arra is, hogy az egész ne legyen giccses, hogy ez a súlyos téma ne fulladjon szenvelgésbe vagy öntetszelgésbe.

MN: Harmadévesen az Örkény Színházba kerültél szakmai gyakorlatra, de nem maradtál, hanem a székesfehérvári Vörösmarty Színházhoz szerződtél. Miért?

TF: Bár mindvégig úgy volt, hogy maradok, végül mégsem kaptam szerződést. Mácsai Pál azt mondta, nem tudtam feloldódni színészileg, nem tud majd szerepet adni.

MN: Nem esett nagyon rosszul?

TF: Dehogynem, de visszagondolva igazat adok neki. Csak rosszul jött ki egy kicsit, mert ha tudom, hogy a felkérés csak a gyakorlatra szól, máshogy tervezem a jövőmet, és néhány dolgot biztosan máshogy csinálok.

MN: Mi volt a baj veled?

TF: Túl korán kerültem oda és türelmetlen voltam önmagammal szemben. Vagy lehet, hogy pont az volt a gond, hogy úgy éreztem, van időm, lehet próbálkozni. Akkor még nem tudtam, hogy egy szerep csak akkor fog működni, ha van egy kész tervem arra, hogy az adott koncepcióban mit akarok kihozni belőle, és ha a rendező segít ebben, az jó, de e nélkül is meg kell oldani. Később, Székesfehérváron a sok eljátszott szerepnek és az ottani csapat segítségének köszönhetően egyre bátrabb lettem, egyre több mindent próbáltam ki, sokszor úgymond a magam örömére, de láttam, hogy a nézőknek is átjön és működik. Ez sokat adott vissza. Félreértés ne essék, az Örkényben is sok embernek a mai napig hálás vagyok a bátorító szavakért, a tanácsokért, de akkor még nem tartottam ott, hogy merjek kísérletezni, úgy gondoltam, egy ilyen helyen az a feladatom, hogy a legjobb tudásom szerint megoldjam a rendezői instrukciókat. Később jöttem rá, hogy az jó, ha van egy inspiráló alkotói közeg, de végül egyedül kell elvégezni a munkát, hogy csak úgy működik a legjobb instrukció is, ha van hozzá közöm.

MN: Most viszont eljöttél Székesfehérvárról is.

TF: Kiváló szerepeim voltak, a Pillangóban, A félkegyelműben, az Apák és fiúkban, ott volt aztán Ophé­lia szerepe, úgyhogy bőven volt lehetőségem, sokat tanultam. A közösség is fantasztikus volt. Cserhalmi György, Derzsi János, Tóth Ildikó, Varga Mária és még sok más kiváló színész közelében lenni, tőlük tanulni nem akármilyen élmény. Nagyon erős, összetartó társulat része lehettem. De most kellenek az új kihívások. Annak nagyon örülök, hogy a Táp Színházban az Utas és holdvilágban Erzsit játszhatom. Ez egy nagyon különleges színházi előadás, a meglévő rádiójátékot játsszuk el (tátogjuk) a színpadon. Öt és fél órás, de ennek ellenére nagyon jók a visszajelzések.

MN: És akkor most szabad­úszó leszel?

TF: Igen, több projekt van kilátásban, de ezekről még nem beszélhetek. Addig vannak kisebb munkáim, és nyitott vagyok a különböző felkérésekre.

MN: Korábban nyilatkoztad, hogy rövid pályafutásod alatt már többször kerültél válságba és akartad abbahagyni a szakmát.

TF: Ez a pálya néha nagyon kiszolgáltatott. És mondom ezt úgy, hogy igazán nem lenne ízléses, ha ennyi lehetőséggel a hátam mögött siránkoznék. Az ember elmegy egy castingra, majd mégsem ő kell. Ehhez hozzá kell szokni. De egyre könnyebben megy az elengedés is.

MN: Törőcsik Mari és Mészáros Márta is azt mondta rólad, hogy nagyon tehetséges vagy. Ez nem tud erőt adni ezekben a pillanatokban?

TF: Nagyon sokat jelent persze, főleg, hogy úgy veszem, ezzel a filmbe belerakott munkámat értékelték, tehát azt, amiért valóban megdolgoztam, így még fontosabb.

MN: Nagyon sok fiatal színész nem tudja menedzselni magát, illetve az anyagi hadszíntéren képviselni az érdekeit. Te hogy állsz ezzel?

TF: Sehogy. Szerencsére van ügynököm, aki rajtam kívül sok színészt képvisel még. Ő tárgyal a pénzügyekről, ő olvassa el a szerződéseimet. Ez normális, mond­juk, egy dán színésznő esetében elképzelhetetlen lenne, hogy a saját gázsijáról alkudozzon. Viszont tény, hogy jó pár dologra magamtól kellett rájönnöm. Jó lenne, ha lennének olyan fórumok, ahol ezeket megtanítják a fiatal színészeknek, vagy a színészek egymás között megbeszélhetnék tabuk nélkül. Valahogy jó lenne, ha egy pár dolgot nem a saját bőrünkön kellene megtanulni.

MN: A Színmű ilyen szempontból nem készít fel a szakmára, az életre?

TF: Az elég félrevezető, hogy az egyetemen az ember megkapja a tanárok legjavát, akik figyelnek rá, terelgetik őt, de amikor kimegyünk az életbe, nem mindig ez a helyzet. Arról is tudnunk kellene, hogy milyen hullámvölgyek érhetik a színészt a pályán. A sportolók mellett van pszichológus, de egy színésznek is ugyanolyan nehéz az esetleges sikert, de főleg a kudarcot feldolgozni. Vagy hogy kell-e egyáltalán a self managementtel foglalkozni, és ha igen, hogyan. Kell-e Facebook-oldal, egyáltalán, mi kell.

MN: És hogy állsz az önérvényesítéssel?

TF: Soha senkinél nem kopogtattam. Szerintem ez a szakma átvitt értelemben a szerelmeken alapszik. Nem hiszem, hogy van értelme könyörögni, hogy szeressenek belém, hogy adjanak egy lehetőséget, bár vannak, akik ezt csinálják, és ezzel sincs semmi baj. Nyilván ha majd lesz egy gyerekem, akkor majd az ő érdekei kerülnek előtérbe, akkor más lesz a helyzet.

MN: Utasítottál már vissza szerepet?

TF: Jó párszor, akkor is, ha komoly összegről volt szó, de amikor úgy éreztem, hogy nem tudok hozzáadni a dologhoz, nem vállaltam el.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.