Film

Hóember

  • - kg -
  • 2017. november 19.

Film

Mi történt Val Kilmerrel? Ki gondolta volna, hogy ez lesz az egyetlen feszültségforrása Jo Nesbø Harry Hole-krimijének, mármint a filmváltozatnak, mely oly régóta készült, hogy közben a filmművészeten is rég átsöpört már a skandi noir életérzés, és mostanra A híd vagy az Egy gyilkos ügy című sorozatok learattak mindent, ami e jeges műfajban learatható. Talán ezért is gondolták a filmkészítők, hogy ha az újdonság varázsáról (igen, fent északon is vannak jól fésült gonoszok és depis nyomozók) a nagy totojázásban lecsúsztak, akkor az olyan régimódi dolgok helyett, mint az elemi logika és a jellemek makacs és fárasztó fejlődése, ők inkább a legegyszerűbb beállításokban is a téli táj szépségeit fogják keresni. Így történhetett, hogy míg arról is megfeledkeztek (pedig Scorsese a producer), hogy festett hajjal még Mi­chael Fassbender sem képes hiteles északi szenvedést produkálni – pedig a sztár mást se csinál, mint skandinávul szenved –, addig egy parkolásból is minimum egy havas Bruegel-festményt sikerül kihozni. Ez szép, de a szereplők néha kiszállnak autóikból (Harrynak nincs jogsija, ez például egy jellemvonás), és akkor nincs az a havasi líra, ami elterelhetné a figyelmet arról, hogy itt bizony több nemzet filmgyártása dolgozott össze, hogy a könyvek fajsúlyos Harry Holéjából súlytalan pojácát csináljanak. Egyedül Kilmer jelenléte ad némi borzongást az örök télhez; aki nem követte a színész betegségéről szóló híreket, könnyen azt gondolhatja, hogy valami gonosz tréfából Brad Pitt nagymamájává maszkírozták az egykor snájdig férfiút.

Forgalmazza a UIP–Duna Film

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.