Ám a tévés szerkesztőnő nemcsak megveszi kis snittjét, de bátorítja is a további „munkára”. Az újdonsült keselyű azzal vívja ki az egyre több fizetséget, az egyre növekvő respektust, hogy semmiféle morális aggálya nincs: átlép minden fizikai és civilizációs korlátot, nem érdekli semmilyen humánus megfontolás. Előbb csak egy halottat huzigál ide-oda a hatásosabb kompozíció kedvéért még a rendőrség megérkezése előtt, aztán maga szervez filmezendő „eseményt” (kiiktatva egyúttal szakmai riválisát). Ám ez a szédületes karrier nem ívelhetne fel a kereslet nélkül, amelyet mentora, a pálya széléről a fősodorba éppen pártfogoltja hátán visszakapaszkodni kívánó szerkesztőnő részben kiszolgál, részben támaszt – és persze manipulál.
A thriller feszültségével telített, visszataszító karriertörténetben nyilván a korszellem tükröződik. A főhős ugyanis archetipikus figura. Az intelligens genya, a tájékozott, információkat gyorsan és hatékonyan kezelő, tehetséges szemétláda. Pontosan azt nyújtja, amit az emberek kapni akarnak, magát hamar nélkülözhetetlenné teszi, átlépi a korlátokat, amiktől alkalmazói tartanak (hiszen valójában ez az, amit leginkább várnak tőle), és észrevétlenül átveszi az irányítást. Ki nem találkozott még vele?
A Big Bang Media bemutatója
