Tévésorozat

Terápia 2. évad

Film

Kis túlzás­sal „csak” ülnek és beszélnek. Mégis érdekesek azok az idegen életek, amik estéről estére találkoznak. Merthogy muszáj találkozniuk, nemcsak fizikailag a térben, hanem azokban a másik dimenziókban is.

Ezért a Terápia akarva-akaratlanul is a zsótéri ülős korszakot juttathatja eszünkbe; pont olyan szuggesztívnek kell lennie az esténkénti egy-egy szereplőnek (Máté Gábornak, Péterfy Bori­nak, Surányi Áronnak, Szamosi Zsófiának, Nagy Zsoltnak, Kurta Nikének) meg persze a szövegnek, történetnek, hogy ne csak ne aludjunk el őket hallgatván, de egyenesen a saját terápiánkat kezdjük el dermedten ülni velük.

A professzionális keretek között megvalósuló – egyre mozgalmasabb – lelkizés Mácsai Pállal még mindig eredeti, és valami új színt is kap a második évadban. Mert ugyan Mácsai figurája a kezdetektől nagyon emberi, most viszont még bajban is van, kiszolgáltatottabb, mint eddig bármikor, és míg a pénteki ülés, amelynek főszereplője Csákányi Eszternél ő maga, eddig csak kötelező körnek tűnt, ezúttal valódi szükséglet.

A pszichológus kanapéján meg-megpihenő szereplők újra – a második évadban is – sokfélék, s nagyon igyekeznek klisékerülők is lenni, az Enyedi Ildikó, Gigor Attila és Nagypál Orsolya rendezte epizódok ezúttal is katarzistól katarzisig kalauzolnak, de van bennük némi késleltetés, direkt rezignáltság, amit jó ideig nem oldanak fel. Na és megmarad a kérdés, hogy kicsoda valójában az a szereplő, aki csak hallgat? Szombaton a pszichológusok nem dolgoznak? Ha az őrzőket is őrzik, ki őrzi a titokzatos Csákányit?

Az HBO műsora

Figyelmébe ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”