Tévésorozat

Terápia 2. évad

Film

Kis túlzás­sal „csak” ülnek és beszélnek. Mégis érdekesek azok az idegen életek, amik estéről estére találkoznak. Merthogy muszáj találkozniuk, nemcsak fizikailag a térben, hanem azokban a másik dimenziókban is.

Ezért a Terápia akarva-akaratlanul is a zsótéri ülős korszakot juttathatja eszünkbe; pont olyan szuggesztívnek kell lennie az esténkénti egy-egy szereplőnek (Máté Gábornak, Péterfy Bori­nak, Surányi Áronnak, Szamosi Zsófiának, Nagy Zsoltnak, Kurta Nikének) meg persze a szövegnek, történetnek, hogy ne csak ne aludjunk el őket hallgatván, de egyenesen a saját terápiánkat kezdjük el dermedten ülni velük.

A professzionális keretek között megvalósuló – egyre mozgalmasabb – lelkizés Mácsai Pállal még mindig eredeti, és valami új színt is kap a második évadban. Mert ugyan Mácsai figurája a kezdetektől nagyon emberi, most viszont még bajban is van, kiszolgáltatottabb, mint eddig bármikor, és míg a pénteki ülés, amelynek főszereplője Csákányi Eszternél ő maga, eddig csak kötelező körnek tűnt, ezúttal valódi szükséglet.

A pszichológus kanapéján meg-megpihenő szereplők újra – a második évadban is – sokfélék, s nagyon igyekeznek klisékerülők is lenni, az Enyedi Ildikó, Gigor Attila és Nagypál Orsolya rendezte epizódok ezúttal is katarzistól katarzisig kalauzolnak, de van bennük némi késleltetés, direkt rezignáltság, amit jó ideig nem oldanak fel. Na és megmarad a kérdés, hogy kicsoda valójában az a szereplő, aki csak hallgat? Szombaton a pszichológusok nem dolgoznak? Ha az őrzőket is őrzik, ki őrzi a titokzatos Csákányit?

Az HBO műsora

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.