Film

Elysium - Zárt világ

  • - kg -
  • 2013. szeptember 22.

Film

Peter Jackson egyik legjobb húzása volt, hogy filmhez segítette Neill Blomkampot - a dél-afrikai első filmje a District 9 volt, mely úgy a sci, mint a fi terén remekül teljesített, s a gettósított földönkívüliek történetébe még némi szoció is bevillant. Az Oscar-jelöléssel is kistafírozott filmes magasabb osztályba léphetett - az univerzum tágult, a jövő részletgazdagabb lett, és sztárokkal teli.

Az elnyomottaknak Matt Damon az utolsó reménye, a nyomóknak meg Jodie Foster, az általuk képviselt kétosztatú világ pedig egy elgettósított Földre és egy gazdagoknak fenntartott Űr-Rózsadombra oszlik. Blomkamp nem erőltette meg túlzottan a fantáziáját, de a District 9-et sem a történet, hanem az ifjonti hévvel párosult profizmus és a meglepetés ereje (ki ez a fickó, és hogy mer köröket verni Hollywoodra?) repítette magasba. Nem tudható, hány executive meeting előzte meg az Elysium elkészültét, de kettővel biztos több volt a kelleténél. Az egyiken a hősben lakozó gyermek kidomborítására érkezett javaslat, a másikon a hősön kívül lakozó gyermek (haldokló kislány szép anyukával) ártatlan nézéséről esett szó, mert az a Közép-Nyugaton nagyon megy. Az Elysium még így is előzi a mezőnyt, igaz, épp csak hogy. A két órában van hatvan perc jó akció, plusz a District 9 emléke van olyan eleven, hogy sok mindent megbocsáthatóvá tegyen. Azt pedig biztos csak képzeltük, hogy Matt a film drámai csúcspontján olyat bír mondani, hogy most már megérti a vízilovat. A vízilovak megértése, még ha egy tanmese szereplőjéről van is szó, sci-fibe nem való.

Az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).