Az elnyomottaknak Matt Damon az utolsó reménye, a nyomóknak meg Jodie Foster, az általuk képviselt kétosztatú világ pedig egy elgettósított Földre és egy gazdagoknak fenntartott Űr-Rózsadombra oszlik. Blomkamp nem erőltette meg túlzottan a fantáziáját, de a District 9-et sem a történet, hanem az ifjonti hévvel párosult profizmus és a meglepetés ereje (ki ez a fickó, és hogy mer köröket verni Hollywoodra?) repítette magasba. Nem tudható, hány executive meeting előzte meg az Elysium elkészültét, de kettővel biztos több volt a kelleténél. Az egyiken a hősben lakozó gyermek kidomborítására érkezett javaslat, a másikon a hősön kívül lakozó gyermek (haldokló kislány szép anyukával) ártatlan nézéséről esett szó, mert az a Közép-Nyugaton nagyon megy. Az Elysium még így is előzi a mezőnyt, igaz, épp csak hogy. A két órában van hatvan perc jó akció, plusz a District 9 emléke van olyan eleven, hogy sok mindent megbocsáthatóvá tegyen. Azt pedig biztos csak képzeltük, hogy Matt a film drámai csúcspontján olyat bír mondani, hogy most már megérti a vízilovat. A vízilovak megértése, még ha egy tanmese szereplőjéről van is szó, sci-fibe nem való.
Az InterCom bemutatója
