Ezért aztán Percy Jackson, e kétballábas Poszeidón-ivadék és Harry Potter-klón kapott egy folytatást, mely tovább fűzi az előző rész fonalát: a görög mitológia most is egyfajta kulturális bolhapiacként funkcionál, melyből a posztmodern jegyében bátran válogathatunk, illetve vegyíthetjük több-kevesebb ötletességgel a kortárs amerikai kultúrával (például Hermész mint futárszolgálat-vezető, nektár mint pia).
Itt is ismert felnőtt színészek (Stanley Tucci, Nathan Fillion) égetik magukat a kevéssé tehetséges gyerekszínészek mellett (Logan Lerman láthatóan egy egész karriert készül felépíteni cuki középszerűségére). Szerencsére az akciójelenetekre legalább nem lehet panasz, pörögnek, s megvannak a kötelező tinifilmtoposzok is (mókamester, balfék csapattag, szemérmesen bontakozó szerelmi szál, a The Funhouse c. slashert idéző vidámparki helyszín), sorjáznak a mérsékelten vicces, de kötelezően PC szóviccek, s az ifjú nézők nem túl bonyolult tanulsággal is gazdagodnak a végén. Nem fogják elhinni, még zombik is vannak.
Közben két világnézet áll szemben egymással: alávessük-e magunkat a sorsszerűségnek (görög út), vagy vegyük kezünkbe önnön végzetünk irányítását (amerikai)? Percy végül jó amerikaiként önerőből lesz hérosz, de ez a filmet nem menti meg. Folytatni fogják.
Forgalmazza az InterCom
