Film

Percy Jackson - Szörnyek tengere

Film

A világnak nyilván nagy szüksége volt még egy példányra a néhol sötét tónusú, ám vértelen akciójelenetekkel és illedelmes szlenggel operáló tinifantasy zsánerben fogant műalkotások népes táborából (Éhezők viadala, A végzet ereklyéi, Alkonyat).

Ezért aztán Percy Jackson, e kétballábas Poszeidón-ivadék és Harry Potter-klón kapott egy folytatást, mely tovább fűzi az előző rész fonalát: a görög mitológia most is egyfajta kulturális bolhapiacként funkcionál, melyből a posztmodern jegyében bátran válogathatunk, illetve vegyíthetjük több-kevesebb ötletességgel a kortárs amerikai kultúrával (például Hermész mint futárszolgálat-vezető, nektár mint pia).

Itt is ismert felnőtt színészek (Stanley Tucci, Nathan Fillion) égetik magukat a kevéssé tehetséges gyerekszínészek mellett (Logan Lerman láthatóan egy egész karriert készül felépíteni cuki középszerűségére). Szerencsére az akciójelenetekre legalább nem lehet panasz, pörögnek, s megvannak a kötelező tinifilmtoposzok is (mókamester, balfék csapattag, szemérmesen bontakozó szerelmi szál, a The Funhouse c. slashert idéző vidámparki helyszín), sorjáznak a mérsékelten vicces, de kötelezően PC szóviccek, s az ifjú nézők nem túl bonyolult tanulsággal is gazdagodnak a végén. Nem fogják elhinni, még zombik is vannak.

Közben két világnézet áll szemben egymással: alávessük-e magunkat a sorsszerűségnek (görög út), vagy vegyük kezünkbe önnön végzetünk irányítását (amerikai)? Percy végül jó amerikaiként önerőből lesz hérosz, de ez a filmet nem menti meg. Folytatni fogják.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).