Film

Lecsap a karvalytőke

Costa-Gavras: Bennfentes játék

  • TPP
  • 2013.09.22 14:08

Film

A nyolcvanéves Costa-Gavras ugyanaz a baloldali világnézetű, társadalmi kérdések filmes formába öntése iránt elkötelezett néptanító, aki mindig is volt. Aki azonban a társadalmi folyamatok mibenlétét tárgyalja, az a hatalom mibenlétét tárgyalja.

A konok görög is ezt teszi, akár diktatúrák belső mozgásait tárja elénk, mint korai filmjeiben, akár a fasizmus embertorzító hatását, a tevőleges és a hallgatólagos részvétel egzisztenciális dilemmáit, mint érett munkáiban, akár mint most, amikor a pénzpiacok természetéről értekezik.

A lassan fél évtizede húzódó pénzügyi-gazdasági válság előtt született sikerkönyv adaptációjának főszereplője és narrátora egy - Jean-Marie Messier francia üzletemberre emlékeztető - bankár, aki az intézményen belüli hatalmi spekulációknak köszönhetően kap fiatalon ügyvezető igazgatói kinevezést. A gyengélkedő főnök kifutófiújaként lesz ő a legfőbb döntéshozó, a nemzetközi bank arca és irányítója, ám egy percig sem hajlandó sem a részvényesek, sem a bank döntéshozatali mechanizmusát befolyásolni kívánó befektetők, részvényesek, igazgatótanácsi tagok bábja lenni. A hatalmi játszmákba hamar beletanul, a pozíciójára törő dörzsölt üzletembereket saját fegyverükkel győzi le, tisztában van a PR mindenekfeletti jelentőségével, s a külvilág felé egy újító szellemű, már-már forradalmári elkötelezettséget mutató vezető képét tudja közvetíteni, miközben drasztikus intézkedései kizárólag a jövedelmező üzleti lehetőségek gátlástalan kihasználását szolgálják. Munkatársait, üzleti partnereit, ellenfeleit és barátait egyaránt megfigyelteti, s a legjobb embereitől is gond nélkül megszabadul, ha az útjába állnak.

A szereplők motivációi és cselszövései, a történet fordulatai valóságos királydrámát varázsolnak a szemünk elé, még ha az elhullott harcosokat nem pajzson viszik is ki, hanem luxusautókon távoznak, busás végkielégítéssel. A hatalom önfenntartó természetéről szól a tízezer éves mese, hogy tudniillik külső kontroll nélkül az irányításra nyert felhatalmazás szükségszerűen válik öncéllá, s fordul a felhatalmazást adó közösség ellen. Így lesz diktátor a küldetéstudatos vezetőből, így lesz százezrek, milliók egzisztenciájával játszó hazardőr a pénzpiac uraiból. Costa-Gavrasnak sikerül elhitetnie a nézőjével, hogy alighanem a valóságban is a filmben látotthoz hasonló üzleti körök kezében van az egész világ sorsa. Sőt, tovább is lép eggyel: a pénz önmozgásának logikájáról alkothatunk fogalmat (akárcsak J. C. Chandor közelmúltban játszott kiváló filmje, a Krízispont esetében), arról az egyáltalán nem tízezer éves, hanem nagyon is újszerű és rémisztő helyzetről, amikor a személyes döntések már alig is számítanak a kontrollálhatatlanná vált mechanizmussal szemben. Costa-Gavras pedig ahhoz ért leginkább, hogy a jelen idejű érintettséget megteremtse. Filmjének minden egyes kockája hitelesnek, valóságosnak hat, a feszesen szerkesztett, hatásos, a kizárólag párbeszédekre alapozott - a könyv frivol hangnemét megtartó - jelenetek nem hagynak kétséget a látottakkal kapcsolatban. A főszereplő, a mi sármos megrablónk, megnyerő modorú kifosztónk egyenesen hozzánk, nézőkhöz beszél, s tenyérbe mászó cinkossággal dörgöli az orrunk alá a közkedvelt, a világot nyertesek és vesztesek közös játszmájaként láttató narratívát.

Forgalmazza a PARLUX Entertainment

Neked ajánljuk