Érzelgős mészárosok

Gary McKendry: Válogatott gyilkosok

  • - ts -
  • 2011. november 30.

Film


 

Megvan a plakát? Aki látta, látta a filmet is. Három férfi áll rajta roppant szigorú tekintettel, jobbra Clive Owen, éppen csőre húzza a stukkert, középen Robert De Niro, markol az is erősen valami géppityut, szinte érezni, ahogy ráizzad a tenyere, balra a főalaknak fegyverre sincs szüksége, hogy levágjuk, kiféle-miféle, Jason Statham Ray Banjén át csak elnéz a végtelenbe - ha paródiának szánták volna, akkor sem lehetne gyilkosabb és pontosabb. Ennyit érne a sztárság? A tuti kamu hóttbiztos ígéretét? Vagy csupán arról van szó, hogy ők - így hárman - már többek kicsit a soknál? Mindhárman megmutattak már mindent - többször is -, ami ebben a szakágban általában megkövetelt.

A sztori is éppen ilyen (snassz), az öreg bérgyilkos (De Niro mint Hunter) a számos közös munka egyikén megmenti az épp fénykorát élő védence (Statham mint Spike) bőrét valahol, az üszkös, poros Mexikóban. A dolgot végül sebesüléssel megúszó majsztró erre besokall, micsoda egy trágya meló ez, van pofájuk lőni is az emberre, én ezt nem csinálom tovább: és visszavonul a távoli Ausztráliába, ahol meseszép gyerekkorát élte. A régi szomszédok közül már csak egy szexbomba van életben, éppen facér. Épp a lényegre térnének, amikor híre jön, hogy De Nirót fogva tartja a száműzött sejk (és a fia), mert felbérelték egy melóra, kinyírni három angol katonát, akik anno kiiktatták a sejk többi fiát (Rudolph Valentino állapotáról egyelőre nem érkezett jelentés).

Spike felkerekedik hát, hogy a Közel-Kelet valamelyik ótvaros porfészkéből kiszabadítsa atyai jó barátját, majd Párizs érintésével helyre tegye végérvényesen a dolgokat (esküszöm, abban a szobában húzza meg magát, ahol Bourne is egy másik filmben - hiába, a Jasonok szeretik a szép kilátást). Én ennyire hülye bérgyilkosokat még nem láttam (az Erőszakikban sem), vagy kell, vagy se, életben hagyják ellenfeleiket, hogy vegyem így őket komolyan? Nincs is tovább: ennyit érnek (ezek) a sztárok. Dominic Purcell a Szökésből viszont tök jól hozza a nyolcvanas évek tipikus tahóját. Mert azt még nem is mondtam, hogy retró is ez a szerencsétlen mozi.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.