Érzelgős mészárosok

Gary McKendry: Válogatott gyilkosok

  • - ts -
  • 2011. november 30.

Film


 

Megvan a plakát? Aki látta, látta a filmet is. Három férfi áll rajta roppant szigorú tekintettel, jobbra Clive Owen, éppen csőre húzza a stukkert, középen Robert De Niro, markol az is erősen valami géppityut, szinte érezni, ahogy ráizzad a tenyere, balra a főalaknak fegyverre sincs szüksége, hogy levágjuk, kiféle-miféle, Jason Statham Ray Banjén át csak elnéz a végtelenbe - ha paródiának szánták volna, akkor sem lehetne gyilkosabb és pontosabb. Ennyit érne a sztárság? A tuti kamu hóttbiztos ígéretét? Vagy csupán arról van szó, hogy ők - így hárman - már többek kicsit a soknál? Mindhárman megmutattak már mindent - többször is -, ami ebben a szakágban általában megkövetelt.

A sztori is éppen ilyen (snassz), az öreg bérgyilkos (De Niro mint Hunter) a számos közös munka egyikén megmenti az épp fénykorát élő védence (Statham mint Spike) bőrét valahol, az üszkös, poros Mexikóban. A dolgot végül sebesüléssel megúszó majsztró erre besokall, micsoda egy trágya meló ez, van pofájuk lőni is az emberre, én ezt nem csinálom tovább: és visszavonul a távoli Ausztráliába, ahol meseszép gyerekkorát élte. A régi szomszédok közül már csak egy szexbomba van életben, éppen facér. Épp a lényegre térnének, amikor híre jön, hogy De Nirót fogva tartja a száműzött sejk (és a fia), mert felbérelték egy melóra, kinyírni három angol katonát, akik anno kiiktatták a sejk többi fiát (Rudolph Valentino állapotáról egyelőre nem érkezett jelentés).

Spike felkerekedik hát, hogy a Közel-Kelet valamelyik ótvaros porfészkéből kiszabadítsa atyai jó barátját, majd Párizs érintésével helyre tegye végérvényesen a dolgokat (esküszöm, abban a szobában húzza meg magát, ahol Bourne is egy másik filmben - hiába, a Jasonok szeretik a szép kilátást). Én ennyire hülye bérgyilkosokat még nem láttam (az Erőszakikban sem), vagy kell, vagy se, életben hagyják ellenfeleiket, hogy vegyem így őket komolyan? Nincs is tovább: ennyit érnek (ezek) a sztárok. Dominic Purcell a Szökésből viszont tök jól hozza a nyolcvanas évek tipikus tahóját. Mert azt még nem is mondtam, hogy retró is ez a szerencsétlen mozi.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.