Érzelgős mészárosok

Gary McKendry: Válogatott gyilkosok

  • - ts -
  • 2011. november 30.

Film


 

Megvan a plakát? Aki látta, látta a filmet is. Három férfi áll rajta roppant szigorú tekintettel, jobbra Clive Owen, éppen csőre húzza a stukkert, középen Robert De Niro, markol az is erősen valami géppityut, szinte érezni, ahogy ráizzad a tenyere, balra a főalaknak fegyverre sincs szüksége, hogy levágjuk, kiféle-miféle, Jason Statham Ray Banjén át csak elnéz a végtelenbe - ha paródiának szánták volna, akkor sem lehetne gyilkosabb és pontosabb. Ennyit érne a sztárság? A tuti kamu hóttbiztos ígéretét? Vagy csupán arról van szó, hogy ők - így hárman - már többek kicsit a soknál? Mindhárman megmutattak már mindent - többször is -, ami ebben a szakágban általában megkövetelt.

A sztori is éppen ilyen (snassz), az öreg bérgyilkos (De Niro mint Hunter) a számos közös munka egyikén megmenti az épp fénykorát élő védence (Statham mint Spike) bőrét valahol, az üszkös, poros Mexikóban. A dolgot végül sebesüléssel megúszó majsztró erre besokall, micsoda egy trágya meló ez, van pofájuk lőni is az emberre, én ezt nem csinálom tovább: és visszavonul a távoli Ausztráliába, ahol meseszép gyerekkorát élte. A régi szomszédok közül már csak egy szexbomba van életben, éppen facér. Épp a lényegre térnének, amikor híre jön, hogy De Nirót fogva tartja a száműzött sejk (és a fia), mert felbérelték egy melóra, kinyírni három angol katonát, akik anno kiiktatták a sejk többi fiát (Rudolph Valentino állapotáról egyelőre nem érkezett jelentés).

Spike felkerekedik hát, hogy a Közel-Kelet valamelyik ótvaros porfészkéből kiszabadítsa atyai jó barátját, majd Párizs érintésével helyre tegye végérvényesen a dolgokat (esküszöm, abban a szobában húzza meg magát, ahol Bourne is egy másik filmben - hiába, a Jasonok szeretik a szép kilátást). Én ennyire hülye bérgyilkosokat még nem láttam (az Erőszakikban sem), vagy kell, vagy se, életben hagyják ellenfeleiket, hogy vegyem így őket komolyan? Nincs is tovább: ennyit érnek (ezek) a sztárok. Dominic Purcell a Szökésből viszont tök jól hozza a nyolcvanas évek tipikus tahóját. Mert azt még nem is mondtam, hogy retró is ez a szerencsétlen mozi.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.