Érzelgős mészárosok

Gary McKendry: Válogatott gyilkosok

  • - ts -
  • 2011. november 30.

Film


 

Megvan a plakát? Aki látta, látta a filmet is. Három férfi áll rajta roppant szigorú tekintettel, jobbra Clive Owen, éppen csőre húzza a stukkert, középen Robert De Niro, markol az is erősen valami géppityut, szinte érezni, ahogy ráizzad a tenyere, balra a főalaknak fegyverre sincs szüksége, hogy levágjuk, kiféle-miféle, Jason Statham Ray Banjén át csak elnéz a végtelenbe - ha paródiának szánták volna, akkor sem lehetne gyilkosabb és pontosabb. Ennyit érne a sztárság? A tuti kamu hóttbiztos ígéretét? Vagy csupán arról van szó, hogy ők - így hárman - már többek kicsit a soknál? Mindhárman megmutattak már mindent - többször is -, ami ebben a szakágban általában megkövetelt.

A sztori is éppen ilyen (snassz), az öreg bérgyilkos (De Niro mint Hunter) a számos közös munka egyikén megmenti az épp fénykorát élő védence (Statham mint Spike) bőrét valahol, az üszkös, poros Mexikóban. A dolgot végül sebesüléssel megúszó majsztró erre besokall, micsoda egy trágya meló ez, van pofájuk lőni is az emberre, én ezt nem csinálom tovább: és visszavonul a távoli Ausztráliába, ahol meseszép gyerekkorát élte. A régi szomszédok közül már csak egy szexbomba van életben, éppen facér. Épp a lényegre térnének, amikor híre jön, hogy De Nirót fogva tartja a száműzött sejk (és a fia), mert felbérelték egy melóra, kinyírni három angol katonát, akik anno kiiktatták a sejk többi fiát (Rudolph Valentino állapotáról egyelőre nem érkezett jelentés).

Spike felkerekedik hát, hogy a Közel-Kelet valamelyik ótvaros porfészkéből kiszabadítsa atyai jó barátját, majd Párizs érintésével helyre tegye végérvényesen a dolgokat (esküszöm, abban a szobában húzza meg magát, ahol Bourne is egy másik filmben - hiába, a Jasonok szeretik a szép kilátást). Én ennyire hülye bérgyilkosokat még nem láttam (az Erőszakikban sem), vagy kell, vagy se, életben hagyják ellenfeleiket, hogy vegyem így őket komolyan? Nincs is tovább: ennyit érnek (ezek) a sztárok. Dominic Purcell a Szökésből viszont tök jól hozza a nyolcvanas évek tipikus tahóját. Mert azt még nem is mondtam, hogy retró is ez a szerencsétlen mozi.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.