És most merre?

  • - izs -
  • 2012. március 16.

Film

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy isten háta mögötti kis falu, amit egyetlen, vékonyka híd kötött össze a külvilággal. Ebben a libanoni falucskában békében és viszonylagos nyugalomban éltek, éldegéltek egymás mellett keresztények és muszlimok, (látszólag) rá se hederítve, hogy a világ vagy legalábbis az ország többi muszlimja és kereszténye miket művel egymással.

Néha persze összekaptak apróságokon, és hajlamosak voltak olyan csínyekkel borsot törni a másik felekezet orra alá, mint például a szentelt víz feltöltése csirkevérrel vagy az imaszőnyegek összekoszolása, de azért alapvetően jól megvoltak.

A színésznőként is ismert Nadine Labaki filmje vagy inkább meséje a relatíve békés együttélést biztosító keserves háttérmunkát tárja elénk: azt, ahogy a kisközség nő lakosai mindent megtesznek azért, hogy férjük, apjuk és fiaik mit se sejtsenek az odakint zajló gyűlöletből, erőszakból, gyilkolásból, és véletlenül se kapjanak kedvet vallásháborúzni. Az aggasztó hírek kizárása, illetve a masszív figyelemelterelés több fronton zajlik, és az újságégetéstől kezdve a hasisos sütis bódításon át egészen a szexiparban ténykedő ukrán hölgyek betelepítéséig terjed. Ám hiába a sok alulöltözött szőke és a többtonnányi spacecake, ha a tesztoszterontúltengésben szenvedő pasik mégis hírét veszik a falu határain túl zajló véres eseményeknek. De a mindenre elszánt lányoknak és asszonyoknak az elkerülhetetlen elkerülésére is van tervük - elég sajátos, mondhatni furcsa, egyszerre megdöbbentő, elszomorító és humoros. Pont, mint ez a (mese)film.


Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.