Néha persze összekaptak apróságokon, és hajlamosak voltak olyan csínyekkel borsot törni a másik felekezet orra alá, mint például a szentelt víz feltöltése csirkevérrel vagy az imaszőnyegek összekoszolása, de azért alapvetően jól megvoltak.
A színésznőként is ismert Nadine Labaki filmje vagy inkább meséje a relatíve békés együttélést biztosító keserves háttérmunkát tárja elénk: azt, ahogy a kisközség nő lakosai mindent megtesznek azért, hogy férjük, apjuk és fiaik mit se sejtsenek az odakint zajló gyűlöletből, erőszakból, gyilkolásból, és véletlenül se kapjanak kedvet vallásháborúzni. Az aggasztó hírek kizárása, illetve a masszív figyelemelterelés több fronton zajlik, és az újságégetéstől kezdve a hasisos sütis bódításon át egészen a szexiparban ténykedő ukrán hölgyek betelepítéséig terjed. Ám hiába a sok alulöltözött szőke és a többtonnányi spacecake, ha a tesztoszterontúltengésben szenvedő pasik mégis hírét veszik a falu határain túl zajló véres eseményeknek. De a mindenre elszánt lányoknak és asszonyoknak az elkerülhetetlen elkerülésére is van tervük - elég sajátos, mondhatni furcsa, egyszerre megdöbbentő, elszomorító és humoros. Pont, mint ez a (mese)film.
