Ilyenkor mit tehet a magyar? Mélyet sóhajt, hát akkor vége, de legalább nem egyedül neki lesz vége, hanem mindenkinek, aki itten körülöttünk segítséget imitálva támad. Azt azért biztosra vehetjük, eme nemzet sírja lesz a leginnovatívabb megannyi közül.
A világvégéről a Négy szellem című éjjeli műsorból értesülünk, és megtudhatjuk egyúttal azt is, a vendégek hogyan látják azt. Miként értelmezik, hogy a világvégevárás és a világvége-hangulat időről időre előkerül. Elöljáróban anynyit elárulhatunk, hogy a politikai és gazdasági színjátszó körökről nem esik szó a műsorban, ám a meghívottak általánosságban illenek a képbe, mivel mindenütt ilyesféléket láthatunk, a médiában leginkább - zavart, önhitt és arrogáns figurák.
Azért is adtuk az ősidőket, a gyerekkorunk ki tudja, hányadik világvége-hangulatát felidéző lengyel filmsorozat címét beszámolónknak, hogy kizárhassuk azt a divattól-trendtől sem ment elsődleges feltételezésünket, amely szerint a Négy szellem azt sugallja, fantomokról, rémekről, lidércekről volna szó. Nem, illetve ez nyitott kérdés, hiszen a fantasy világa kísért bennünket. Mindenesetre tehát maradnánk a meghívottak "meghatározását" illetően a kölyökkorunk eltévedt, idióta harcosainál, avagy az amerikai filmsorozatok "családi komédiáinak" önreflexív bohócainál, és így lágyszívűségünket már bizonyítottuk.
Elsőként Avatara érkezik, aki ezt a szanszkrit szót maga választotta nevének, és mint vallástörténész és mítoszkutató eligazít minket, miért is most lesz világvége. Az ókori szent iratok írják ezt, és ami módfelett érdekes, hogy az időpont egyezik a maja és a kelta meg az összes ókori szentiratban. Mindezt úgy mondja, mint egy rendkívül lelkes copfos iskolás lány, aki a hanyatlástörténet esküdt híve, kitől az evolucionista világkép idegen. Aztán befut Puzsér Robi, az igazságharcos újságíró, kitől viszont minden avagy semmi sem idegen, legfrissebb elragadtatása Lars von Trier Melankóliája lehetett, mert ezzel példálózik akkor is, ha az ipari forradalmak óta zajló globális válságról, ha az ökológiai katasztrófáról vagy éppen a "harmadik eljövetelről" ejt szót. Bármit jelentsen a világvége, az élet marad - a Föld nem engedi, hogy vége legyen! Mindeközben belép Nagy Böbe, aki mint asztrológus volna hivatott választ adni arra, mi igaz abból, hogy itt a világvége, egészen pontosan 2012 valamelyik hó valahányadikán. Mit mutat a bolygók állása? Vagy nem mondja el, vagy semmit, nem tudjuk meg, több száz évekről beszél, és arról a tévhitről, hogy már a Vízöntő korszakba léptünk; nem igaz, az messze van, ez egy átmeneti kor! (Általános felzúdulás, álmélkodás.) Ez a legsötétebb korszak, lelkesül fel újra Avatara, méghozzá a sárember kora! Aztán végre megjelenik az ezotéria negyedik sarkköve, vagyis Orbán István filozófus, ki csöndes bölcsességgel tesz említést a kétfajta időről, illetve a lineárisnak és a ciklikusnak mondott időszemléletről, és arról, hogy természetközeli harmóniára kell törekednünk. Mintegy végszóként és közmegegyezésként azt állítja, bíznunk kell a gondolat teremtő erejében. (Hát, ha van gondolat, akkor teremt, mondjuk magunkban, de hogy ahhoz e négy szellemnek nem lesz köze, arra mérget lehet venni - amúgy is itt a világvége.)
Annyit még a félreértések elkerülése végett meg kell említenünk, hogy a címben említett kutya nem "Marcsi" névre hallgat. A műsorvezető, mint ezt anyánktól megtudjuk, a mi Marcsink, aranyos, értelmes, izgalmas nő, a köztévé jövőjének kudlikjúliája; amiből most annyit láttunk, hogy feszengő izgatottsággal tud mosolyogni.
Végezetül idemásoljuk egyik klasszikusunk egysoros költeményét, Prófécia a címe: "Ha semmi nem történik, akkor se történik semmi".
M1, február 10.
