Nos, befoghatta volna a száját.
A gyönyörû és törékeny Sierva Marina méteres vörös loknijai mögé rejtõzve cseperedik, a tehetõs márki és beteges felesége gyermekeként. Idejének nagy részét a fekete rabszolgákkal tölti, velük eszik, alszik, és az õ nyelvüket beszéli. Egy nap a piactéren megharapja egy veszett kutya. Cartagena városa a babonák és az inkvizíció otthona; a püspök megparancsolja, hogy a gyermeket zárják a Santa Clara kolostorba, mert megszállta az ördög. Az egyház a fiatal Cayetano Delaurat jelöli ki, hogy ûzze ki belõle a gonoszt. Ám a szerzetes nem hiszi, hogy Siervát megszállta az ördög, különben is, Leibnizet olvas, elutasítja az démonok létezését. Feletteseit azoban nem tudja meggyõzni, viszont beleszeret a hamvas (12 éves) Siervába, aki ugyancsak intenzíven reagál érzéseire.
A film a regény sok fontos részletét adottságként kezeli, s magyarázat nélkül hagyja. Miért ilyen hoszszú Sierva haja? Édesanyját miért gyötrik minden éjjel lázálmok? Az apácák miért mondják, hogy van bizonyíték a lány megszállottságára? Ezek csak a könyvbõl derülnek ki, említésük inkább zavaró - hacsak a film nem illusztrációnak készült. Annak szép. Szinte minden beállítás Caravaggiót idézi. A hangulat, a színek és a kompozíciók kimunkáltak, de süt belõlük a szépelgõ unalom - Gabriel García Márquez regényeit nyilván lehetetlen filmre vinni.
A Mokép bemutatója
***
