film - Carlos

  • - ts -
  • 2011. április 14.

Film

Iljics Ramirez Sanchez, miszerint Carlos, vagyis a Sakál nem új vendég a filmvásznon: A Sakál árnyéka című (1997-es) amerikai verzió mellett számos műben szerepelt önmagában éppúgy, mint róla mintázott, de végül mégiscsak kitalált figuraként. Ezen művek promóciós anyagai közül egy sem mulasztja el a nagyérdemű tudtára adni, hogy az életfogytiglani büntetését töltő alany megtekintette a terméket, és áldását adta rá, vagy éppen nevetett rajta vagy csinált valami más emberit, ami a rácsokon kívül nem volt szokása.
Iljics Ramirez Sanchez, miszerint Carlos, vagyis a Sakál nem új vendég a filmvásznon: A Sakál árnyéka címû (1997-es) amerikai verzió mellett számos mûben szerepelt önmagában éppúgy, mint róla mintázott, de végül mégiscsak kitalált figuraként. Ezen mûvek promóciós anyagai közül egy sem mulasztja el a nagyérdemû tudtára adni, hogy az életfogytiglani büntetését töltõ alany megtekintette a terméket, és áldását adta rá, vagy éppen nevetett rajta vagy csinált valami más emberit, ami a rácsokon kívül nem volt szokása. Nos, ettõl az eredetileg háromrészes minisorozatra szerkesztett alkotástól állítólag dühbe jött, s ügyvédei pert helyeztek kilátásba. Ah, a fenevad megijedt!

Voltaképpen a gazfickó pályaképét esetleg nem minden fordulatában ismerõ, laikus nézõnek könynyen alakulhat ki olyan benyomása, hogy okkal tojt be, lévén a film roppant meggyõzõ erõvel tárja elénk - ügyesen dramatizált formában - egy látványosan szorgos kutatómunka ugyancsak látványos eredményeit. S mivel Iljicsünk (akit anno tiszteletbeli magyarnak is tekinthettünk volna, ha tudjuk, hogy itt mászkál Pesten) kimondottan nemzetközi terrorista volt, így áldatlan ténykedését egy jócskán ibuszos mûalkotás õrzi, megfordulunk Párizsban, Londonban, Berlinben, Bejrútban és mindenfelé máshol is, s mindenhol úgy beszélünk, ahogy kell - szólok elõre, figyeljék a magyar szót!

De nem csak Carlos van ám ott minden kilométerkõnél, a világ mozijait, tévéit úgyszólván ellepik a terroristák - s e film vitán felül kiemelkedik az áradatból.

Vetítés: április 14-én, este fél kilenckor a Toldiban és 15-én, este nyolckor az Urániában

****

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.