film - Carlos

  • - ts -
  • 2011. április 14.

Film

Iljics Ramirez Sanchez, miszerint Carlos, vagyis a Sakál nem új vendég a filmvásznon: A Sakál árnyéka című (1997-es) amerikai verzió mellett számos műben szerepelt önmagában éppúgy, mint róla mintázott, de végül mégiscsak kitalált figuraként. Ezen művek promóciós anyagai közül egy sem mulasztja el a nagyérdemű tudtára adni, hogy az életfogytiglani büntetését töltő alany megtekintette a terméket, és áldását adta rá, vagy éppen nevetett rajta vagy csinált valami más emberit, ami a rácsokon kívül nem volt szokása.
Iljics Ramirez Sanchez, miszerint Carlos, vagyis a Sakál nem új vendég a filmvásznon: A Sakál árnyéka címû (1997-es) amerikai verzió mellett számos mûben szerepelt önmagában éppúgy, mint róla mintázott, de végül mégiscsak kitalált figuraként. Ezen mûvek promóciós anyagai közül egy sem mulasztja el a nagyérdemû tudtára adni, hogy az életfogytiglani büntetését töltõ alany megtekintette a terméket, és áldását adta rá, vagy éppen nevetett rajta vagy csinált valami más emberit, ami a rácsokon kívül nem volt szokása. Nos, ettõl az eredetileg háromrészes minisorozatra szerkesztett alkotástól állítólag dühbe jött, s ügyvédei pert helyeztek kilátásba. Ah, a fenevad megijedt!

Voltaképpen a gazfickó pályaképét esetleg nem minden fordulatában ismerõ, laikus nézõnek könynyen alakulhat ki olyan benyomása, hogy okkal tojt be, lévén a film roppant meggyõzõ erõvel tárja elénk - ügyesen dramatizált formában - egy látványosan szorgos kutatómunka ugyancsak látványos eredményeit. S mivel Iljicsünk (akit anno tiszteletbeli magyarnak is tekinthettünk volna, ha tudjuk, hogy itt mászkál Pesten) kimondottan nemzetközi terrorista volt, így áldatlan ténykedését egy jócskán ibuszos mûalkotás õrzi, megfordulunk Párizsban, Londonban, Berlinben, Bejrútban és mindenfelé máshol is, s mindenhol úgy beszélünk, ahogy kell - szólok elõre, figyeljék a magyar szót!

De nem csak Carlos van ám ott minden kilométerkõnél, a világ mozijait, tévéit úgyszólván ellepik a terroristák - s e film vitán felül kiemelkedik az áradatból.

Vetítés: április 14-én, este fél kilenckor a Toldiban és 15-én, este nyolckor az Urániában

****

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.