film - Carlos

  • - ts -
  • 2011. április 14.

Film

Iljics Ramirez Sanchez, miszerint Carlos, vagyis a Sakál nem új vendég a filmvásznon: A Sakál árnyéka című (1997-es) amerikai verzió mellett számos műben szerepelt önmagában éppúgy, mint róla mintázott, de végül mégiscsak kitalált figuraként. Ezen művek promóciós anyagai közül egy sem mulasztja el a nagyérdemű tudtára adni, hogy az életfogytiglani büntetését töltő alany megtekintette a terméket, és áldását adta rá, vagy éppen nevetett rajta vagy csinált valami más emberit, ami a rácsokon kívül nem volt szokása.
Iljics Ramirez Sanchez, miszerint Carlos, vagyis a Sakál nem új vendég a filmvásznon: A Sakál árnyéka címû (1997-es) amerikai verzió mellett számos mûben szerepelt önmagában éppúgy, mint róla mintázott, de végül mégiscsak kitalált figuraként. Ezen mûvek promóciós anyagai közül egy sem mulasztja el a nagyérdemû tudtára adni, hogy az életfogytiglani büntetését töltõ alany megtekintette a terméket, és áldását adta rá, vagy éppen nevetett rajta vagy csinált valami más emberit, ami a rácsokon kívül nem volt szokása. Nos, ettõl az eredetileg háromrészes minisorozatra szerkesztett alkotástól állítólag dühbe jött, s ügyvédei pert helyeztek kilátásba. Ah, a fenevad megijedt!

Voltaképpen a gazfickó pályaképét esetleg nem minden fordulatában ismerõ, laikus nézõnek könynyen alakulhat ki olyan benyomása, hogy okkal tojt be, lévén a film roppant meggyõzõ erõvel tárja elénk - ügyesen dramatizált formában - egy látványosan szorgos kutatómunka ugyancsak látványos eredményeit. S mivel Iljicsünk (akit anno tiszteletbeli magyarnak is tekinthettünk volna, ha tudjuk, hogy itt mászkál Pesten) kimondottan nemzetközi terrorista volt, így áldatlan ténykedését egy jócskán ibuszos mûalkotás õrzi, megfordulunk Párizsban, Londonban, Berlinben, Bejrútban és mindenfelé máshol is, s mindenhol úgy beszélünk, ahogy kell - szólok elõre, figyeljék a magyar szót!

De nem csak Carlos van ám ott minden kilométerkõnél, a világ mozijait, tévéit úgyszólván ellepik a terroristák - s e film vitán felül kiemelkedik az áradatból.

Vetítés: április 14-én, este fél kilenckor a Toldiban és 15-én, este nyolckor az Urániában

****

Figyelmébe ajánljuk

A gépben feszít az erő

  • - minek -
A kanadai performer-zenész-költő, Marie Davidson jó másfél évtizede olyan szereplője az elektronikus tánczene kísérletező vonulatának, aki sosem habozott reflektálni saját közegére és a rideg, technológia-központú világra.

A bogiság és a bogizmus

  • Forgách András

bogi – így, kisbetűvel. Ez a kiállítás címe. Titokzatos cím. Kire vonatkozik? Arra, akit a képek ábrázolnak, vagy aki a képeket készítette?

Az igazi fájdalom

Reziliencia – az eredetileg a fizikában, a fémek ellenállására használt kifejezés a pszichológia egyik sűrűn használt fogalmává vált a 20. század második felében.

Ezt kellett nézni

Lehet szeretni vagy sem – mi is megtettük már mindkettőt ezeken az oldalakon –, de nem nagyon lehet elvitatni Kadarkai Endrétől, hogy elképesztő szorgalommal és kitartással építi műsorvezetői pályáját.

Sohaország

Az európai civilizáció magasrendűségéről alkotott képet végleg a lövészárkok sarába taposó I. világháború utolsó évében járunk, az olasz fronton. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének egy katonája megszökik a századától, dezertál.

Hol nem volt Amerika

A mese akkor jó, ha minél inkább az olvasóról szól, és persze mindig kell bele főgonosz, akibe az elaludni képtelen néző a lappangó félelmeit projektálhatja, hogy a hős kardját kivonva leszámolhasson vele.

Kiágyazódás az autokráciából

  • Fleck Zoltán

Királyi út nincs. A sötét és büdös autokrá­ciából szűk, bizonytalan ösvények, apró lépé­sek vezetnek ki. Bármennyire is türelmetlenek vagyunk, meg kell becsülnünk ezeket; sok kis elmozdulás adhat lendületet a demokratikus fordulathoz.