ZÖLD LÁMPÁS

  • - grün -
  • 2011. augusztus 11.

Film

A lila földönkívüliek létezésében kételkedõk és a varázserejû lámpásokat zsigerbõl elutasítók álláspontját fogalmazza meg szálfatermetû hõsünk is, a vagány, ám terhelt berepülõpilóta. Egyetlen apróság rondít bele egészséges szkepszisébe: megalapozott kételyeit éppenséggel egy lila földönkívülitõl kapott varázslámpáshoz intézi. Mit tehet ilyenkor az ember, ha szegény feje ráadásul gazdag múltú képregényhõs is; mást aligha, mint engedelmeskedve az intergalaktikus erõk szavának, a dörgedelmes rajongói intelmeknek és a képregényekben lefektetett eredettörténetnek, megindul a szuperhõssé válás rögös útján. Nincs is ezen mit cifrázni; ahhoz, hogy jóllakjon a képregényszkeptikus kecske, de a comicsrajongó káposzta is megmaradjon, a biztonsági utat kell bejárni, melynek eleje a beavatásé, közepe az elbizonytalanodás torokszorító perceié, míg a végén világveszejtõ vigyorral vár a gonosz, ki bolygókat reggelizik, és naprendszereket vacsorál. Kutya nehéz mesterség ez, mert elég egy szerencsétlenül megválasztott ruhadarab, egy nem eléggé ikonikus válltömés vagy félredefiniált hajtincs, és máris röhög az osztály, egy idegen bolygóra repkedõ alakon meg még ennél is több a támadási felület, hát még, ha zöld az illetõ. Heroikus küzdelmükben annyi mindenre kellett gondot viselniük az alkotóknak, oly sok kisfejû-nagyfejû alienre kellett komolyságot erõltetni, hogy aki ezek után még azzal hozakodik elõ, hogy oké, ez eddig egy tisztességes demó, de mikor kezdõdik már a film, az csak valami gaz reakciós lehet, a rivális stúdiók fizetett ügynöke. - grün -

Az InterCom bemutatója

** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.