Végül a hajót választották, mégis az tart a legtovább, hisz’ nagyon nem fűlött a foguk ezekhez a zebegényi dolgokhoz. De nem volt mese, várta őket Fekete Menek Elek, a friss Kossuth-díjas, az ország kedvenc meseírója, a televízió képernyőjéről is ismert Eki bácsi. Sztupa és Troché a Népszabadság újságíróiként voltak hivatalosak a mester tuszkulánumába, ennek megfelelően Sztupa egy hatalmas Tesla B400-as magnetofont cipelt, majd elviszi a kurva hajó, Troché vállán pedig egy csinos szett-táska lógott, benne egy Praktisix és egy Praktina fényképezőgéppel, rohadt lazán viselte, mert szerinte arra buknak a csajok, s a hajón biztos több csaj lesz, mint a vonaton. Csak ez a Népszabadság-meskete volt egy kicsit rázós, mert Fekete Menek szerfelett gyanakvó ember volt (ez is mutatja, hogy kém, mondta Óvári et.). Tehát végül maga Gosztonyi János írt neki levelet, vagy fogta karon valami rendezvényen, hogy tudod, egy jó kis riport a sasfészkedben, a diófa alatt, két ügyes fiatal kolléga, új megközelítés, modern idők, te úgyis szereted az ilyesmit… Így aztán Fekete Menek első szóra kötélnek állt, de vigyázni kellett, mert a gyanakvással sosem hagyott fel. Viszont bármi áron is meg kellett tudni, hogy Fekete Menek Elek, a Mackó a konyhában és a Mézga Laci kalandjai méltán közszeretetnek örvendő szerzője most akkor kémkedik-e Csehszlovákiának vagy sem.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
