Visszhang: film

Közel

Visszhang

Léo és Rémi, a két kiskamasz ártatlan intimitásban, szinte szimbiózisban töltik nyarukat a vidéki Belgiumban.

Szüleik természetesnek veszik közelségüket, bátorítják is barátságukat. Ám amikor elkezdődik az iskola, osztálytársaik gúnyt űznek kettősükből. A homoszexualitás vádja árnyat vet barátságukra, és Léo, hogy a fiúk közti respektjét megőrizze, eltaszítja magától Rémit. Döntésének súlyos következményei lesznek, ami örökre megváltoztatja mindkettejük és a családjuk éle­tét is.

Lukas Dhont (Lány) filmjének nem titkolt szándéka, hogy intenzív érzelmeket ébresszen, és nem riad vissza a melodrámai eszközöktől sem. Remekül ragadja meg a férfivá válás határán álló fiúk közötti barátság érzékenységét és eldöntetlenségét. Az intimitás, ami gyerekkorban olyan természetesnek, magától értetődőnek tetszik, kamaszkorban kényelmetlen, szégyellnivaló lesz. A fiúkat arra neveljük, hogy magukba fojtsák érzései­ket, a kapcsolódás iránti vágyat. Dhont nem teszi világossá, hogy hősei melegek-e; a barátság és szerelem határmezsgyéjén egyensúlyoz, követve a kamaszkori szexualitás fluiditását és zavarosságát. A visszanyelt érzelmek éles dramaturgiai ellentétben állnak a rendező választotta melodrámai hangnemmel, a bukolikus táj a kamaszlélekben dúló viharokkal; sokszor szinte már sok is az ordító ellentétekből. Ennek ellenére a film valami elemit ragad meg abból, ami ott dolgozik a mérgező maszkulinitás legmélyén: a tiltott intimitás előbb-utóbb agresszióként tör majd utat magának. Dhont filmje ugyan ráhajt a könnyfakasztásra, de nem hazudik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.