Galkó Balázs búcsúja Jancsó Miklóstól

  • Galkóbalázs
  • 2014. február 2.

Film

A rendezőtől elköszönő cikkeink sorában most Galkó Balázs, az „Öreg” számtalan filmjének visszatérő szereplője búcsúzik atyai jó barátjától – sírva-kacagva, árván maradva.

ÁRVA-Balázs

Az „Öreg” nekem apám (is) volt. Máshogyan-apám. Hogyan? Nem fogantató-apám, nem iskolába-járató-öltöztető-kirándultató-etető-szidó-dicsérő-szerető-apám.

Olyannak ott volt az „édes” apám.

Ő meg, az „Öreg” volt nekem – meg még nagyon sok mindenkinek – (nekünk) jó-kedves-korholó-nevelő-tanító-szemnyitó-féltő-példázó-éneklő-szivarozó-liberalizáló-meghallgató-barát-viccmondó-kedvcsináló-lényeglátó-lényegláttató-boritató-vitaprovokáló-hallgató és hallgattató-éneklő-hazaismerő-föl- és megmutató APÁM/NK.

false

 

Fotó: MTI

Meg még ennél is sokkal több. Lehetett bármi búm, bánatom, panaszom, siralmam, ha átmentem hozzá: „Veresbort Balázska?” És beszélgettünk, rihegtünk-röhögtünk, ettünk, ittunk, „Voltunk!”. És mire vége lett az evésivásrihegésröhögés„levés”-tengernek, az én hozott nehezékem anélkül, hogy beszéltünk volna róla, könnyűvé lett, elszállt. Én is…

Arkangyal-Apám-bátyám-barátom.

Egyszer például a Magyarok Cselekedetei televíziós sorozat fölvételéről mentem hozzájuk. Meséltem a sorozat aznap általam narrált filmjéről; miszerint Csáth Géza magyar írónak nem lelik holttetemét. Vélhetően egy szovjet őrnagy holtteste (is) abban a sírban fekszik Szabadkán, ahol a Kosztolányi-unokatestvér magyar íróé. Kikérte magának a film készítője ezt a méltatlan nyugvást, és indulatát átvéve én is.  Mire az „Öreg”:

– Mondd Balázska! Julius Caesar hol van eltemetve?

Elment (mentek) Ámerikába, tanítani. Itthon nem kérték erre. (Minek a parasztnak a csokoládé?) Tudtam, cca. mikor érnek ki a repülőtérre. Kimentem, elvittem magammal a hegedűmet, elbújtam, de úgy, hogy mindent lássak, s mikor beléptek Ferihegy I. repülőterének épületébe, rázendítettem a magyar népdalra: „Elindultam szép hazámból…” Elengedte a bőröndjeit: Balázs, bazdmeg, gyere elő!

Lottóztam(ok). Azt terveztem, ha nyerek egy nagy kalap pénzt, összecsomagolok 100, 200, 300 stb. (mikor mennyi lett volna a főnyeremény) milliót kápéban, újságpapírba, átkötözöm egy madzaggal, fölviszem hozzájuk, leteszem a verandás-szoba közepén álló üvegasztalra – ahol a veresboros üvegek szoktak-voltak lenni: – Tessék, Öreg, csinálj mozit!

Na.

Most már kinek az asztalára tegyem azt a rahedli pénzt?! „Öreg!”

Tudtuk, hogy lesz, hogy ez lesz, tudjuk magunkról is, meg a gyermekeinkről is, hogy annak a szépséges-szép szerelemnek, örömnek, ami két sejtet egymásnak vezérelt, élet-halál lesz, lett a vége, de kurvára szar, hogy így van.

Gyulának volt-van igaza: „Ne a véges életet a halál kényszerével, de a végtelen életet a halál lehetőségével.” Megint „fölnőttebb” lettem. Rájöttem, elfelejtettem megkérdezni egy csomó dolgot…

Baszhatom.

Már nincs, nem lesz válasz…

Énekelek:

„Árva vagyok, árva,

Én vagyok az árva,

áldja meg az Isten,

ki az árvát szánja…”

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.