Galkó Balázs búcsúja Jancsó Miklóstól

  • Galkóbalázs
  • 2014. február 2.

Film

A rendezőtől elköszönő cikkeink sorában most Galkó Balázs, az „Öreg” számtalan filmjének visszatérő szereplője búcsúzik atyai jó barátjától – sírva-kacagva, árván maradva.

ÁRVA-Balázs

Az „Öreg” nekem apám (is) volt. Máshogyan-apám. Hogyan? Nem fogantató-apám, nem iskolába-járató-öltöztető-kirándultató-etető-szidó-dicsérő-szerető-apám.

Olyannak ott volt az „édes” apám.

Ő meg, az „Öreg” volt nekem – meg még nagyon sok mindenkinek – (nekünk) jó-kedves-korholó-nevelő-tanító-szemnyitó-féltő-példázó-éneklő-szivarozó-liberalizáló-meghallgató-barát-viccmondó-kedvcsináló-lényeglátó-lényegláttató-boritató-vitaprovokáló-hallgató és hallgattató-éneklő-hazaismerő-föl- és megmutató APÁM/NK.

false

 

Fotó: MTI

Meg még ennél is sokkal több. Lehetett bármi búm, bánatom, panaszom, siralmam, ha átmentem hozzá: „Veresbort Balázska?” És beszélgettünk, rihegtünk-röhögtünk, ettünk, ittunk, „Voltunk!”. És mire vége lett az evésivásrihegésröhögés„levés”-tengernek, az én hozott nehezékem anélkül, hogy beszéltünk volna róla, könnyűvé lett, elszállt. Én is…

Arkangyal-Apám-bátyám-barátom.

Egyszer például a Magyarok Cselekedetei televíziós sorozat fölvételéről mentem hozzájuk. Meséltem a sorozat aznap általam narrált filmjéről; miszerint Csáth Géza magyar írónak nem lelik holttetemét. Vélhetően egy szovjet őrnagy holtteste (is) abban a sírban fekszik Szabadkán, ahol a Kosztolányi-unokatestvér magyar íróé. Kikérte magának a film készítője ezt a méltatlan nyugvást, és indulatát átvéve én is.  Mire az „Öreg”:

– Mondd Balázska! Julius Caesar hol van eltemetve?

Elment (mentek) Ámerikába, tanítani. Itthon nem kérték erre. (Minek a parasztnak a csokoládé?) Tudtam, cca. mikor érnek ki a repülőtérre. Kimentem, elvittem magammal a hegedűmet, elbújtam, de úgy, hogy mindent lássak, s mikor beléptek Ferihegy I. repülőterének épületébe, rázendítettem a magyar népdalra: „Elindultam szép hazámból…” Elengedte a bőröndjeit: Balázs, bazdmeg, gyere elő!

Lottóztam(ok). Azt terveztem, ha nyerek egy nagy kalap pénzt, összecsomagolok 100, 200, 300 stb. (mikor mennyi lett volna a főnyeremény) milliót kápéban, újságpapírba, átkötözöm egy madzaggal, fölviszem hozzájuk, leteszem a verandás-szoba közepén álló üvegasztalra – ahol a veresboros üvegek szoktak-voltak lenni: – Tessék, Öreg, csinálj mozit!

Na.

Most már kinek az asztalára tegyem azt a rahedli pénzt?! „Öreg!”

Tudtuk, hogy lesz, hogy ez lesz, tudjuk magunkról is, meg a gyermekeinkről is, hogy annak a szépséges-szép szerelemnek, örömnek, ami két sejtet egymásnak vezérelt, élet-halál lesz, lett a vége, de kurvára szar, hogy így van.

Gyulának volt-van igaza: „Ne a véges életet a halál kényszerével, de a végtelen életet a halál lehetőségével.” Megint „fölnőttebb” lettem. Rájöttem, elfelejtettem megkérdezni egy csomó dolgot…

Baszhatom.

Már nincs, nem lesz válasz…

Énekelek:

„Árva vagyok, árva,

Én vagyok az árva,

áldja meg az Isten,

ki az árvát szánja…”

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.