Janisch Attila búcsúja Jancsó Miklóstól

  • Janisch Attila
  • 2014. február 1.

Film

A rendezőre emlékező cikkeink sorában a kolléga, egy későbbi, ma zenitjét élő filmrendezői generáció kitűnő képviselője rója le tiszteletét személyes és megindult hangon.

Jancsó Miklós halálára

Elment a legnagyobbak egyike!

Halálával valami végérvényesen, visszavonhatatlanul és pótolhatatlanul eltűnt a filmművészetünkből. Egy soha semmivel nem megalkuvó utolsó mohikán volt. Könnyed, de mély. Laza, de határozott. Bölcs és játékos. Mindig szabad szellem. Olyan gazdag, aki mindig adott!

Nagy ajándék, hogy ismerhettem.

– Jól vagy, Mikibácsi? – kérdeztem tőle aggódást színlelve, amikor találkoztunk.

– Persze hogy jól vagyok! – felelte, mindig partner lévén a játékban. – Baszok rosszul lenni! Ezeknek!?

Valójában én csak ezt a mondatot akartam hallani. Ezért kérdeztem. Átitatódni az aggastyánkorba érve is örökifjú életenergiájával, töretlen és törhetetlen optimizmusával.

Legalább 35 év korkülönbség volt köztünk, egy bő emberöltő, de lehet, hogy ő volt ennyivel fiatalabb!

Zseni volt! Egy igazi zseni! Semmi műanyag, semmi csinálmány. Semmi akarása annak, hogy ő másmilyen legyen. Ő másmilyen volt, mert így volt önmaga. És így lett a miénk! Most elment. De az egész emberi és filmes univerzum, amit teremtett, az itt maradt – immár örökre.

Csak  ő maga röppent el valahová, ahol nem „ezek” vannak, hanem „azok”, akik közül ő volt az egyik leghosszabban közöttünk időző!

Jó repülést, drága MESTER!

Szárnyalj, mint mindig!

Janisch Attila

Bp., 2014. január 31.

 

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.