A Gambino család alfeje John Gottinak magyarázza, mit kell tennie, hogy a hatalomátvétel simán menjen. Tiszta sor: meg kell szerezni mind az öt kerület jóváhagyását. És akkor az ős-New York-i maffiózó, mint a Wikipedia beépített embere, elkezdi sorolni a másik ős-New York-i maffiózónak, melyek ezek a városrészek. Majd ökölbe szorított kézzel mutatja, hogy öt városrész egyenlő öt ujj, az pedig együtt egy ököl. Szegény Stacy Keach-nek ezt úgy kell előadni, hogy vele szemben John Travolta olyan kisitáliai grimaszkészlettel adja Gottit, amely már akkor kiment a divatból, amikor Scorsese lement az Aljas utcákra. Olyan ostobának tűnik itt mindenki, hogy valószínűleg térképen keresnék, merre is van az Aljas utca. A mondatokon mintha D. Trump és L. Simicska közösen végezte volna a végső simítást: megejtően összefüggéstelenek, de legalább mindegyikben elhangzik, hogy geciláda. A ’80-as évek képi világát legalább sikerült eltalálni, a film úgy fest, mint Chuck Norris VHS kazettán, harmadszori másolás után. Pedig látszik, hogy valahol, valamikor valakik komolyan gondolták, hogy Scorsese modorában nagyszabású portrét festenek a teflon donként emlegetett Gottiról, az egyik írónak vannak is referenciái, a másik viszont egy közepes karakterszínész, de nem ő az egyetlen feljebb bukott kreatív: miután a Scorsese családból senki sem ért rá, a rendezést rábízták a Törtetők c. sorozat állandó szereplőjére. Ez lehetett a leggyilkosabb húzás a film zaklatott történetében, ilyen hentesmunka láttán még Gottiban is bennrekedt volna kedvenc szava, a geciláda.
Forgalmazza a Big Bang Media
