Amikor Sztupa és Troché beszálltak a perudán függetlenségi küzdelmekbe, mindenki úgy volt vele, hogy megérkeztek a „szovjet katonai szakértők”, pedig egyszerű felforgatók voltak csupán. Az elszakadási harcok a maguk klasszikus menete szerint zajlottak, partizánok, hegyek, barlangok, bőrkabát, tövig szítt szűrőtlen cigaretta, micisapka, hősök és árulók. Sztupa és Troché első útja a Független és Virágzó Perudániát! nevű szervezet főhadiszállására vezetett, ahol a nép körében közszeretetnek, egyszersmind közrettegésnek örvendő Perudán Joe (felvett név) parancsnoklata alatt mintegy száz, kétségkívül a keleti blokkból származó holmikkal felfegyverzett, tradicionálisan rossz-arcú szabadsághős tengette mindennapjait két viadukt felrobbantása között. Perudán Joe-t a nyugati sajtó mindenre elszánt gyilkosként festette meg, a keleti viszont igyekezett belőle valami új Tito marsallt, még inkább Che Guevarát faragni, nem is teljesen sikertelenül, vörös csillagos poszterei a haladó nyugati ifjúság falain is megjelentek, továbbá az is tudható volt róla, hogy nem veti meg a rumot és a szivart sem. Nőügyeiről is számos mendemonda terjengett, holott azon a pár Kalasnyikovval pózoló fotón túl alig látta valaki a világban e félelmetes figurát. Még az övéi se mind. Sztupát és Trochét a hegy lábánál kapta el az őrjárat, s következett a szokásos bohócfesztivál, fekete kámzsát húztak a fejükre, majd partizánoktól közrefogatva a platón, egy ásatag dzsip komótosan felzötyögött velük valahová a sziklák közé, ahol már zergék is csak bivakolni bírnak, azt is mentőkötéllel a derekukon. Fenn tábortűz pislákolt, szólt egy harmonika, hamisan interpretálva a Carmagnolét vagy a Marseillaise-t – nem tök mindegy? Lehet, hogy érzéki csalódás volt, de Troché egy pillanatig mintha kisandított volna a kámzsa alól, s úgy látta, jött Joe (a majdani független Perudánia első szabadon választott miniszterelnöke), s egy kapcsolóval lekapcsolta az egész vircsaftot.
Szombaton (23-án) a Magyarországon nagy számban föl s le csampúrozó medvék tiszteletére a Nemzeti Főadó, déli 14.10-kor levetíti a Szegény gazdagok című közel 60 esztendős Jókai-adaptációt, melyben az ifjú Benkő Gyula kettős szerepben adja a fekete álarcos rablólovagot. De ezt úgy tessenek ám elképzelni, mint afféle magyar sikert! Csak annyit mondok, hogy a Fekete tulipán, amiben Alain Delon adja kettős szerepben a fekete álarcos rablovicsot, az kerek öt esztendővel később készült. S akkor a filmben fellelhető medvék számának szignifikáns különbségéről nagyvonalúan nem is szóltunk (mert a Fekete tulipánban még medvék sem voltak). A Duna nemzetközi vizeire (Duna World) este fél tíz után pár perccel kihajózik Gyuszi bácsi, a vállfaárus, Koltai Róbert hív megformálásában.
Hétfőn két amerikai veteránt sodor elénk a szél, illetve a Film+ kanális. Kilenckor kezdi hosszú futását Harrison Fordizomadta, A szökevény című műbalhéban, de utána jön Rocky, és felszalad a lépcsőn, mert mindenki szem a harisnyán.
Csütörtökig kell csak várni eztán, hogy a Cinemaxon háromnegyed hatkor, úgyszólván a vacsoraidő hajnalán kitörjön az Angliai csata, aminek kimenetelét bizonyára már önök is ismerik, hisz felvételről megy majd a közvetítése. Én persze megin’ Szelíd motorosokat nézek: ugyanitt, nyolckor. Kaki tévé, pisi tévé!
