Animációs film

Gru 2

  • - bacsadi -
  • 2013. augusztus 11.

Film

Újabban szokás az animációs filmekben is a gonoszság természetéről elmélkedni (Megaagy, Shrek). Filmünk első része e kérdéskör minden aspektusát körbejárta és jól meg is váltotta bizarr antihősünket, így a második részre nem maradt más, mint még elvetemültebbé tenni.

Gru múltbeli megtérése óta egyedülálló apaként nevelgeti örökbefogadott lányait, ám akcióba lép egy titokzatos gonosztevő, akit épp az ő segítségével akar ártalmatlanítani egy titkos szervezet. Csak sajna a főhős gonoszságának levetkőzésével elvesztette minden egzotikumát, már csak egy olykor szerepzavarral küzdő különc. Kárpótolni a látvány próbál, úgy sorjáznak a szemkápráztató trükkök, hogy néha már alig tudjuk követni őket (sokszor épp a 3D-technika fejlettségének fitogtatása a cél, bár a mű e téren alulmarad kicsit a Pixar-mesékkel szemben). Annyi itt a vizuális geg, hogy nincs is ideje leülni a filmnek, ám ha ez mégis megtörténne, még mindig ott vannak a kifogyhatatlan humorforrásként funkcionáló minyonok vagy a cukiságfaktort erősítő lánykák. A készítők megteszik a szokásos gesztusokat a kísérőként megjelenő szülők felé is: a kötelező filmtörténeti idézetek, szójátékok nekik szólnak. Ahogy a film szupergonosz- és horrorkliséket kiforgató önreflexív gesztusait is csak ők fogják értékelni (ilyen a manapság trendi zombimotívum behúzása minyonvonalra) - persze ettől még a gyerekek sem zökkennek ki a műélvezetből.

A Gru 2 nem egy súlyos darab, de imponáló könnyedséggel sző a cselekményébe bizonyos nagyon mai társadalmi jelenségeket (például patchworkcsalád).

Forgalmazza a UIP-Duna Film

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.