Gru múltbeli megtérése óta egyedülálló apaként nevelgeti örökbefogadott lányait, ám akcióba lép egy titokzatos gonosztevő, akit épp az ő segítségével akar ártalmatlanítani egy titkos szervezet. Csak sajna a főhős gonoszságának levetkőzésével elvesztette minden egzotikumát, már csak egy olykor szerepzavarral küzdő különc. Kárpótolni a látvány próbál, úgy sorjáznak a szemkápráztató trükkök, hogy néha már alig tudjuk követni őket (sokszor épp a 3D-technika fejlettségének fitogtatása a cél, bár a mű e téren alulmarad kicsit a Pixar-mesékkel szemben). Annyi itt a vizuális geg, hogy nincs is ideje leülni a filmnek, ám ha ez mégis megtörténne, még mindig ott vannak a kifogyhatatlan humorforrásként funkcionáló minyonok vagy a cukiságfaktort erősítő lánykák. A készítők megteszik a szokásos gesztusokat a kísérőként megjelenő szülők felé is: a kötelező filmtörténeti idézetek, szójátékok nekik szólnak. Ahogy a film szupergonosz- és horrorkliséket kiforgató önreflexív gesztusait is csak ők fogják értékelni (ilyen a manapság trendi zombimotívum behúzása minyonvonalra) - persze ettől még a gyerekek sem zökkennek ki a műélvezetből.
A Gru 2 nem egy súlyos darab, de imponáló könnyedséggel sző a cselekményébe bizonyos nagyon mai társadalmi jelenségeket (például patchworkcsalád).
Forgalmazza a UIP-Duna Film
