tévésmaci

Az örvös medvék egyetemén

  • tévésmaci
  • 2013. augusztus 11.

Film

Amikor Sztupa és Troché egy multinacionális vállalat megbízásából látogatást tettek a burnyákoknál, nagy reverenciával fogadták őket. Maga az elnök küldött értük a repülőtérre egy bizalmi embert, természetesen inkognitóban. Az ügyesen elvegyült a tranzit kijáratánál lebzselő taxisok és panziósok között, sőt, neki is volt egy kis műanyag irattartóba csomagolt A4-es papirosa, amire nyomtatott nagybetűkkel föl volt írva két név, így: MR. STOOPWA, MR. ROGIER.

Amikor Sztupa és Troché egy multinacionális vállalat megbízásából látogatást tettek a burnyákoknál, nagy reverenciával fogadták őket. Maga az elnök küldött értük a repülőtérre egy bizalmi embert, természetesen inkognitóban. Az ügyesen elvegyült a tranzit kijáratánál lebzselő taxisok és panziósok között, sőt, neki is volt egy kis műanyag irattartóba csomagolt A4-es papirosa, amire nyomtatott nagybetűkkel föl volt írva két név, így: MR. STOOPWA, MR. ROGIER. Ám amikor kinyílt az automatikus kapu, ő is elkezdett óbégatni a többi egybegyűlttel, s amit ki lehetett hallani a kórusból, az már inkább úgy hangzott, hogy Miszter Sztupa és Miszter Troché. Nem is okozott gondot megtalálni egymást, kézfogás, bemutatkozás, a fiatalember még a magyarral is megpróbálkozott, s valami olyasmit mondott, hogy őt magyarul tulajdonképpen Istvánnak hívták, s egy évig buszt vezetett Tatabányán, de a neve burnyákul egész máshogy hangzik, nem is érdemes megjegyezni, mert csupa mássalhangzóból meg számból áll. Troché rögtön elértette a tréfát, de Sztupa egyáltalán nem figyelt oda, mert kilépvén az előcsarnokból villámcsapásként ütött belé egy friss benyomás: beleszagolt tudniillik a levegőbe, az pedig, legyen bármilyen közhelyes is, balzsamos volt és jó szagú, fenyő és déli gyümölcsök illatát árasztotta, s egyszerre volt nagyon kellemes és felkavaró, vagyis vérpezsdítő. Hosszan vágtak át a zsúfolt parkolón, egyszemélyes fogadóbizottságuk (szigorú inkognitóban) egy kanárisárga Fiat 131-eshez vezette őket, melynek utasterét szétszórt rágógumipapírok és hűsítőspalackok tették otthonossá, s nyilvánvalóan feltűnésmentessé is. A sofőr betuszkolta csomagjaikat egy gyerekágy elhagyatottnak tűnő rácsozata mellé a csomagtartóba, őket pedig a hátsó ülés felé kalauzolta. A kocsi harmadik próbálkozásra elindult, majd valami földút közbeiktatásával kikerülte a fizetőkaput, s egy sikló ügyességével slisszolt be a főváros felé tartó - elegyes állagú - gépkocsioszlopba. Mi meg faroljunk sürgősen a tévé elé!

Pénteken (12-én) jön a vállfás nagy utazása, negyed kilenctől indul a vonat az m1-ről, s biztos megáll egy percre az ügetőnél, mert Sose halunk meg! Ha nem, hát nem. Maradva az ántivilágnál meg a közszolgálatnál, rögtön utána megnézhetjük minden Spreewald uborkák fő himnuszát Good bye, Lenin! címmel az m2-n. De ha már a címeknél tartunk, ott volt nyolckor a Cinemaxon a Temetés Berlinben, ami egy tőrőlmetszett brit kémfilm a hatvanas évekből, melyben természetesen Michael Caine a kém, úgy is hívják: Michael Caime.

Szombaton maradunk a kémek elég izgalmas világának foglyai: az m2 újra előveszi a Cambridge-i kémeket, amit ismét jó szívvel ajánlunk. Lesz még kábé ugyanekkor (valamivel éjfél előtt) a ViaSat3-on a Manhattanre leszállt az éj - nos, mint a cím is kimutatja tisztán: Sidney Lumet leszálló ágából, Garcia Andrással.

Vasárnap egy elmaradt utazást pótolhatunk a híres Brugge-be, felénk is mondogatták sűrűn, hogy elmész te a brűsbe: Erőszakik este tíz előtt az RTL Klubon.

Hétfőn vörösőrség miatt zárva.

Kedden a pofám tényleg leszakad, jön Józsi a kicseszett úthengerrel esti negyed kilenckor a Dunára. Nyilván azért, mert semmi sem ciki, és mindig lesz lejjebb.

Szerdán sem lesz semmi nézhető, de ki csodálkozik ezen.

Csütörtökre maradt viszont a Dunán egy kis gyöngyszem abból a korból, amikor a magyar filmesek úgy érezték, hogy az a helyes, jövőbe mutató magatartás, ha csehszlovák filmeket forgatnak, pontosabban olyan valamiket, amik hasonlítanak módfelett a csehszlovák filmekre. Nos, ez a magatartás még a cseh filmeseknek sem jött be, a szlovákokról már nem is beszélve. A cseh filmesek a kudarc láttán amerikai filmekkel próbálkoztak, a magyar filmesek pedig költészettel (elsősorban monetáris alapon, még szép). Ettől persze az Ismeri a szandi mandit? egy egész helyes kis film, amelynek tökéletesen értelmetlen címe asszem Sztankay csajozós dumáját takarja. A műalkotást a Duna Televízió vetíti. Önök se tévézzenek, orrvérzést és émelygést okoz.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.