A gátlástalan ügyvédnő, háttérbe szorított jogász férje és mélységesen simlis, ám egy folyó perben frissen felmentett ügyfelük, az alvilági kapcsolatoktól sem idegenkedő vállalkozó székelyföldi vadászaton kívánja magához venni a mindennapi ragadozóléthez elengedhetetlenül szükséges adrenalinmennyiséget. A kellemes erdei mészárlásnak induló hétvégén azonban nemcsak a vadak kezdenek hullani, de a vadászok is.
Mint minden valamire való thrillerben, itt sem a gyilkosságok kivitelezése, sokkal inkább azok indítéka adja a fő feszültségforrást. Feltárulnak a cselekedetek mozgatórugói, fény derül a kapcsolódások valódi természetére és a játszmák tétjeire. Hogy ki kit, miért és hogyan akar felhasználni, legyőzni vagy eltakarítani az útból. A gyarapodást, sikert máskor oly hatékonyan segítő ún. kapcsolati háló a kölcsönös alávetettség kusza és fojtogató szövevényének mutatkozik, amelyet senki sem képes uralni – ezért az maga alá gyűri azt, aki vele kapcsolatba kerül. Csak az él túl, aki ki tud belőle lépni – sugallja, tagadhatatlanul didaktikusan, a film zárlata.
Megvan az atmoszféra, megvan a feszültség, megvannak a fordulatok. Talán kissé sok is; még vad csatadalban sem trombitálnak mindig teli tüdőből. Mátyássy Áron rendező eminens igyekezetében túlteljesíti az évtizedeken át értelmezhetetlennek tekinthető „magyar thriller” szókapcsolat tartalommal való megtöltését. Kurta a suspense – úgy 10 perc után már csak a csúcspontok követik egymást, úgyannyira, hogy a végkifejlet éppen csak nem fordul paródiába. És még társadalmi keresztmetszetet is kíván nyújtani a film. Politikustól ingatlancápán és sztárügyvéden át le egészen az illegális vadászatot szervező erdészig s az erdélyi hegyi település alkoholista faluközösségéig bele van véve a romlottság megannyi sunyi, szofisztikált vagy éppen vadregényes formája.
