Minden ötödik évben Kassel a nyári európai kiállítási szezon egyik fő állomása: a német város ad helyet az 1955 óta igencsak nagyra nőtt documentának. A nemzetközi képzőművészeti esemény nevét kis kezdőbetűvel kell írni, mert... így akarják és kész. Jövőre lesz a legközelebbi ötödik év. Néhány hete Budapesten, a Nyílt Társadalom Archívumban tartott diavetítéses előadást a 12. documenta főkurátora, a német Roger M. Buergel. Nagyszabású kurátori munkájáról, a több földrész különböző városaiban megvalósított Kormányzás című kiállítássorozatról, a gazdaság, a művészet és a köznapi élet, a hatalom és az egyén, a lokális és globális piaci és társadalmi mozgások kapcsolódásairól beszélt.
"Természetesen a Kormányzás kérdésfelvetése szűkebb a documentáénál - mondta Buergel a Narancsnak, majd egy első hallásra kissé fura kurátori paradoxonra mutatott rá. - A documenta jól ismert és nagy a presztízse, és ez lehetővé teszi, hogy az ember lazábban fogja fel, és engedjen a precizitásból annak érdekében, hogy esztétikusabb összképet nyújthasson. Szerintem szép megközelítésmód, hogy elengeded magad, hadd menjen. A bizonytalanságnak is megvan a maga logikája."
Roger M. Buergel húsz évig élt Bécsben, a 80-as évek közepe óta gyakran járt nálunk. Van fogalma a magyar képzőművészeti színtérről, s levelezésben áll itteni kollégákkal. Neveket korainak tartott volna elárulni, annyit viszont megengedett, hogy "valószínűleg lesznek magyar művészek is a documentán".
Erről bővebbet majd csak akkor tudhatunk meg, ha a kiállítók teljes névsora publikussá válik - addig be kell érnünk a rendezvény tematikájával. A 2007-es documentát három kérdés végiggondolásának szentelik: "A kérdésfeltevés jó kiindulópont egy kiállítás megrendezésekor. E kérdések nem elsősorban a mi fejünkből pattantak ki, hanem a művészet globális szintű tanulmányozásának az eredményei. Arra vagyunk kíváncsiak, miként foglalkoznak különböző művészek a hasonló témákkal. Az első kérdés így hangzik: A modernitás lenne a mi antikvitásunk? Számomra ez arról szól, hogy a 20. század totalitárius katasztrófái után mihez kezdünk a romokban heverő modernitással. Azt gondolom, hogy a lokalitás vagy az identitás politikája sehová sem vezet, s még ma is fontos a modernitás egyetemességre való törekvése. De másfajta univerzalizmusra lenne ma szükség, mint a francia forradalom idején, s azt hiszem, hozzá kell látnunk ennek az egyetemességnek a megkonstruálásához. A művészek meg is teszik ezt. A kiállításon be lehet mutatni azt, ahogy a föld különböző pontjain élő emberek azokkal a kérdéskörökkel foglalkoznak, amelyeket én az identitásokon vagy a különbözőségeken túli világnak nevezek. A documenta második kérdése: Mi a puszta élet? Milyen kapcsolat található az ember törékenysége, sebezhetősége, illetve felszabadulásra való képessége között? A jelenleg a biztonságról zajló diskurzus azt sugallja, hogy az ember valamilyen módon elhárít-hatja önmaga halandóságát. Rá kell ébrednünk, mennyire sérülékenyek vagyunk, mert ez hozzásegít egymás megértéséhez, az empátiához. Sebezhetőségünk ugyanakkor megteremti azt a képességünket is, hogy felszabadítsuk önmagunkat bizonyos rendszerek alól, amelyek megpróbálnak fegyelmet erőltetni ránk, s amelyeknek engedelmeskedünk is, hogy részesülhessünk ebben a képzeletbeli biztonságban. A harmadik kérdés az oktatással kapcsolatos. Mit mondhat nekünk a művészet az oktatásról? Amennyiben nem kérünk sem a didaktizmusból, sem az akadémizmusból, vagyis a művészetből mint az esztétikai tudás termékéből - ami, úgy vélem, téves irány -, és ha nem kérünk a művészet termék jellegéből, a piac fetisizálásából sem, akkor mi a teendő?"
Buergel szerint ezeket a - www.documenta.de honlapon is kifejtett - kérdéseket "egy ponton el is lehet felejteni. A közönségtől senki sem várja el, hogy a modernitást vagy az oktatást keresve nézze végig a kiállítást. Természetesen megteheti, de ezek a leitmotivok el fognak tűnni - ahogy az állványzatot is lebontják: az építkezés egy pillanatától kezdve már nincs rá szükség. Tapasztalatom szerint az átlagközönség nem problémázik ilyesmin. Megnéznek egy-egy dolgot, esetleg valami miatt vonzónak találják, majd továbblépnek. Azt hiszem, az embereknek tudatos döntést kell hozniuk ahhoz, hogy igazán közel tudjanak kerülni a művészethez. Ha meghozták a döntést, nem fogom őket magukra hagyni. De előbb nézni és látni kell, csak utána jöhet a magyarázat."
Sz. T.
Kassel, 1-12.
1955: Egy országos kertészeti kiállítás mellékrendezvényeként a nácik által "elfajzott" művészetnek titulált klasszikus modern alkotásokat mutatnak be, kortársakkal egyetemben.
1959: Az első kiállítás sikere (130 ezer néző) nyomán újabb kiállítótereket nyitnak, a kubista és szürrealista dokumentumok mellett megjelenik a tasizmus és Jackson Pollock.
1964: A harmadik és utolsó Arnold Bode és Werner Haftmann által rendezett documenta. A katalógusban először használják a 100 napos múzeum megjelölést.
1968: 23 tagú bizottság válogatja a műveket, véget ér az első időszak retrospektív irányultsága, uralkodóvá válik a kortárs jelleg: hódít a pop-art, a hard edge és a minimal art.
1972: A főkurátor, Harald Szeemann koncepciójának megfelelően a társadalmi kérdésekre érzékeny művészek közvetlen kapcsolatra törekszenek a közönséggel. Installációk, konceptualizmus. A giccs megjelenése demonstrálja a kérdést: mi egyáltalán a művészet?
1977: A főkurátor: Manfred Schneckenburger. Középpontba kerül a film, a fotó és a videó, megjelennek az első, "hivatalos" keletnémet művészek. Joseph Beuys Mézpumpája.
1982: Rudi Fuchs főkurátor leteszi a voksot a német "új vadak" expresszív festészete mellett, velük csak Beuys 7000 bazaltköve konkurálhat.
1987: Ismét Manfred Schneckenburger irányít, a figyelmet a művészet társadalmi dimenzióira helyezi, hang- és videoperformanszok, építészet és design.
1992: Jan Hoet főkurátori ténykedése nyomán 600 ezer látogatót vonz a documenta.
1997: Az első női főkurátor, Catherine David a 20. század utolsó documentáját a közelmúlt és a jelen történelmével való szembenézésnek szenteli.
2002: Az első nem európai és színes bőrű főkurátor, Okwui Enwezor nagy súlyt helyez Afrika, Ázsia és Latin-Amerika kasseli jelenlétére.
2007: Június 16-tól szeptember 23-ig tart a documenta 12.
