"Hogy történjen már valami...!"

  • Bárdos Deák Ágnes
  • 2002. április 4.

Film

Magyar Narancs: Hisztek a műalkotás társadalmi hatásában, mozgósító erejében?

Magyar Narancs: Hisztek a műalkotás társadalmi hatásában, mozgósító erejében?

Supergroup

"HA Jót akarsz, elmész szavazni!" - ez a Supergroup egyik üzenete. A legek csoportja a Vakuum Tv stábjának kemény magjából (Csernátony Dóra, Kistamás László, Till Attila) és két aktivistából (Ciranovszki János és László Flóra) álló kicsi, de erős formáció. Április 1-jén és 2-án a Soros Alapítvány segítségével látványos adalékkal járultak hozzá Budapest történetéhez: hajóvá alakították az Erzsébet hidat. Internetes címük: www.supergroup.hu. A felkészülés időszakában beszélgettünk.

Supergroup: Pláne Budapesten! Ahol az a fura, hogy nem történik semmi. Lehet szépítgetni persze - van abban valami kisszerű, ha siránkozik az ember, hogy milyen rossz itthon, ha azon nyafog, milyen városban él -, de azért azt mégiscsak el kell ismerni, hogy olyan túl sok minden nem történik Budapesten.

MN: Ahol csak az ötletekig jutnak el az emberek?

SPG: A magyaroknak furcsa agyuk van, csak mindig valahol máshol korbácsolódik ki belőlük az a valami. Már a tavalyi nyár végén fölmerült egy gigantikus terv víziója, aminek Janesch Péter építész találta meg a végleges formáját, és a Soros-pályázatnál rájöttünk, hogy pont idevág. Amit Werner Herzog Fitzcarraldójában megcsinált - egy hajót átvontatott a hegyen -, azt nem tudtuk volna megvalósítani, mert abba (be)leszakad az Erzsébet híd. Ám egyszer csak Janesch Péter húzott egy vonalat a pillérek között, besatírozta: és ott volt egy csónak. Akkor rájöttünk, hogy nem hajót kell áthúzni, hanem installáció formájában kell a tervet megvalósítani. A (kikorbácsoló) erő a csapatban van. Ha valaki kimerült, elfáradt, a másik négy továbblökte. Kitalálni nem volt nehéz. De véghezvinni! Az volt a fantasztikus dolog.

MN: Főként, hogy nálunk nincs különösebb gyakorlata annak, hogyan lehet végigcsinálni efféle elképzeléseket.

SPG: Hihetetlenül nehéz megszerezni egy ilyen projekthez a jogosítványokat, mert a városatyák, akik szintén ebben a légszomjas kultúrában nőttek fel, nem szívesen adnak engedélyeket. Félnek, mert nem látják át a dolog jelentőségét. Hogy minden korban vannak jó művészek, mindig is voltak - az egy dolog. De a kultúra ennél átfogóbb jellegű. A kultúrába beletartozik, hogy hány kiülő van, hány kávéház, hány embert érdekel, hogy valaki felemeli a szavát... Ma olyan közegben élünk, ami nem inspirál arra, hogy csináljunk dolgokat köztereken, olyanokat, amik a közbeszédbe bekerülnek. Ma nagyon hamar elveszik a kedvedet attól, hogy kreatív légy. Normális kultúrájú országban ez úgy működik, hogy: nocsak, pirosra festitek a Gellért-hegyet? Nagyon jó, úgyis jön az amerikai elnök! El is faxoljuk neki, hogy nemcsak a Duna lesz kék, hanem még ezt is megnézheti. Mivel nincs hagyománya annak, hogyan kell ezeket a dolgokat végigvinni, gyakorlata sincs. Nem tudnak szakszerűek lenni az ügyintézők, holott szakemberek! Mikor először mentünk az engedélyekért, a technikai bonyolítás miatt, senki sem merte elképzelni, hogyan lehet egy 5000 négyzetméteres monstrumot felvinni a hídra! Mindenki megijedt, a városházán az első ember, akivel találkoztunk, azt mondta, hogy erre tuti, nem adnak engedélyt. Nem az a mentalitás, hogy csináljuk meg, mert ilyen még nem volt! De mi azt mondtuk, nem baj, megpróbáljuk, és aztán egyik dolog hozta a másikat. Az egyik engedély után kiderült, hogy még kell három, egyik pillanatban azt mondták, hogy lehetetlen, a másik fázisban azt mondták, hogy még ha lehetséges is engedélyezni, az is tizenhat hétbe tellene, nekünk meg egy hónapunk volt. Végül az összes engedély meg lett két-három hét alatt. Akik adták, maguk sem értették, hogy mi történik. Holott csak mentalitásbeli változásra volt szükség. A végén már drukkoltak nekünk, hogy az egészet ki tudjuk számolni, hogy megtaláljuk azt az anyagot, amire megadhatják az engedélyt.

MN: A város lakóinak sincs gyakorlatuk abban, hogy kreatívak legyenek.

SPG: A hatalmon levő politika archiválásra készül. A múlt eredményeit rendszerezgetik, retrospektívak. Magyarországon abszolút kimerül a hivatalosan elismert kulturális tevékenység a hagyományőrzésben. Mindegy, hogy diktatúra van vagy demokrácia, egy biztos, a magyar kultúra nem akar állást foglalni. Mindenki kap egy kicsi pénzt, ami semmire nem elég, és kész. Ezzel le van tudva. Amúgy pedig ápoljuk a hagyományt. De, hogy mi lesz az új hagyomány, azt a problémát toljuk magunk előtt, és mindig visszatérünk oda, hogy... Ady Endre! Akárki van hatalmon, kulturálatlanság van. Tízmillió ember tahósága nem verhető le egy párton.

MN: Mi az üzenet? Ti hogyan fogalmaznátok meg?

SPG: A hajó-híd oldalára írt szöveg: "Egy hajóban evezünk." Volt egy előző ötlet, ami így hangzott: "HA J"t akarsz, szavazz!" De ezek csak az aktuális politikai helyzetből fakadó értelmezések. A legmélyén az egésznek mint gesztusnak az a jelentése, hogy történjen már valami! A leggagyibb Benetton-hirdetéseket látni városszerte, miközben a világ tele van kreatívabbnál kreatívabb dolgokkal. Élet, mozgás, figyelemfelhívás, pozitív botránykeltés: ez mind lehet! Mi ilyennel szeretnénk foglalkozni a jövőben, és a harmadlagos üzenet ez: felhívni magunkra a figyelmet, hogy képesek vagyunk a nagy dolgok kivitelezésére, legyen az a Föld napja vagy egy augusztus 20-i terv. Itt az ideje, hogy valóra váltsuk az elképzeléseinket!

MN: A spontaneitás mint energiaforrás felélesztése, ez volt a Soros-pályázat hozadéka?

SPG: A Soros-pályázat célja az volt, hogy minél több ember elmenjen szavazni, éljünk a jogainkkal, és azok nyertek a pályázók közül, akik a leghatékonyabban közvetítik ezt az üzenetet. Az ARC "Mi megyünk szavazni! És Ön?" sorozata is ezek közé tartozik. Legtöbben reklámkampányban, óriásplakátban gondolkoztak. A Supergroup specialitása, ami a sikerhez kellett, a különféle kommunikációs módszerek össze-találkoztatása, reklám, média, film, televízió, pr.

MN: A Duna az egyik legnagyobb szélcsatorna. Mekkora légmozgás jelentene komoly problémát a kivitelezésnél?

SPG: 8 m/s-nél fel kell vonni a középső vitorlákat, 12 m/s fölött már bontani kellene... A siklóernyősök időjárás-jelentései a legkifinomultabbak. Külön szakembert igényelt a meteorológiai aspektus is, mi történik egy híddal, ha fel van vitorlázva. Mindennel ez volt, az anyaggal, a fénnyel, hány nap alatt lehet fölrakni és leszedni. 30-31-én szereli fel 22 ipari alpinista a több kilométer kötelet, drótkötelet és a vitorlákat, aminek az anyaga egy építkezési háló, Németországból. Elsején és másodikán éjjel-nappal ügyeletet tartunk a fedélzeten.

MN: Elégedettek vagytok azzal, amit létrehoztatok?

SPG: A Supergroupnak még legalább tíz nagy projektet meg kell valósítania, mert egy nagy filmet mindenki le tud forgatni, egy nagy tervet mindenki meg tud csinálni. Szóval, ami kis lépés a Supergroupnak, nagy lépés Magyarországnak.

Bárdos Deák Ágnes

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."