Benny állástalan színész, Marko sikertelen vállalkozó, mindketten Bécs remekül integrálódott polgárai, másodgenerációs bevándorlók, akiknek már csak egzisztenciális gondjaikon kéne úrrá lenniük. Szerencséjükre egyszer csak összeakadnak egy akaratos, ámde teljesen fogalmatlan tévéssel, aki a bevándorlók lakta (fiktív) Rudolfsgrundról forgatna. Persze a két lézengőt is frissen érkezett „migránsnak” nézi, akik némi pénzt szimatolva még adják is a lovat alá, s indulhat a mind nagyobb nézettségre törő reality-show. Közben zajlik az adatgyűjtés valódi első generációs bevándorlókkal, ami önmagában is remek téma egy fekete komédiához. A két lókötő nagykanállal adagolja a legrosszabb, legközhelyesebb sztereotípiákat – ám az általuk felkínált szerepmodell idővel veszélyesen ragadósnak bizonyul, a tévénézők pedig vérkomoly valóságnak nézik a fikciót. A komédia tanmeséje talán túlontúl is leegyszerűsített, a szájbarágós tanulságot csak kihangsúlyozza a kicsit kapkodva elővezetett, keserédes hepiend. Az Ausztriában élő, iráni származású filmrendező, Arman T. Riahi több sikeres dokumentumfilm (például a civil ellenállás formáival foglalkozó Mindennap forradalom) után forgatta le második játékfilmjét, amellyel – a végeredmény minden hibája ellenére is – telibe talált. Erős empátiával, vérbő humorral, kisrealista érzékenységgel tud mesélni Közép-Európa „boldogabbik” felébe szakadt bevándorlók mindennapjairól, s ez nem kevés. Ráadásul a kisebb-nagyobb szerepekben remeklő színészek és a fontos funkciót betöltő, önmagukban is izgalmas zenék is sokat dobnak a filmjén.
