SZEMREVALÓ

Ideges idegenek

  • - barotányi -
  • 2017. október 21.

Film

Benny állástalan színész, Marko sikertelen vállalkozó, mindketten Bécs remekül integrálódott polgárai, másodgenerációs bevándorlók, akiknek már csak egzisztenciális gondjaikon kéne úrrá lenniük. Szerencséjükre egyszer csak összeakadnak egy akaratos, ámde teljesen fogalmatlan tévéssel, aki a bevándorlók lakta (fiktív) Rudolfs­grundról forgatna. Persze a két lézengőt is frissen érkezett „migránsnak” nézi, akik némi pénzt szimatolva még adják is a lovat alá, s indulhat a mind nagyobb nézettségre törő reality-show. Közben zajlik az adatgyűjtés valódi első generációs bevándorlókkal, ami önmagában is remek téma egy fekete komédiához. A két lókötő nagykanállal adagolja a legrosszabb, legközhelyesebb sztereotípiákat – ám az általuk felkínált szerepmodell idővel veszélyesen ragadósnak bizonyul, a tévénézők pedig vérkomoly valóságnak nézik a fikciót. A komédia tanmeséje talán túlontúl is leegyszerűsített, a szájbarágós tanulságot csak kihangsúlyozza a kicsit kapkodva elővezetett, keserédes hepiend. Az Ausztriában élő, iráni származású filmrendező, Arman T. Riahi több sikeres dokumentumfilm (például a civil ellenállás formáival foglalkozó Mindennap forradalom) után forgatta le második játékfilmjét, amellyel – a végeredmény minden hibája ellenére is – telibe talált. Erős empátiával, vérbő humorral, kisrealista érzékenységgel tud mesélni Közép-Európa „boldogabbik” felébe szakadt bevándorlók mindennapjairól, s ez nem kevés. Ráadásul a kisebb-nagyobb szerepekben remeklő színészek és a fontos funkciót betöltő, önmagukban is izgalmas zenék is sokat dobnak a filmjén.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.