Film

Kedi – Isztambul macskái

Film

Nincs még egy olyan város, mint Isztambul, mondják, keveredik minden mindennel, a fény az árnyékkal, a régi az újjal, Európa Ázsiával. És ember az állattal. Isztambul utcáin több ezer kutya és macska él együtt az emberekkel, furcsa szimbiózisban: bár az állatok kóborok, az emberek nem fogadják be őket, mégis sokszor gazdaként gondoskodnak róluk, ismerik őket és sosem hagyják őket egyedül a bajban. A 80 perces dokumentumfilmben több száz macskával találkozunk, közülük héttel mélyebb ismeretséget is kötünk. Például Simlissel, akinek állandóan lopott étel lóg a szájából, Denisszel, a piaci partiarccal, aki egy ledózerolásra ítélt környék mókamestere, a kis kosarában fekvő Úriemberrel, aki ha éhes, izgatottan kaparja egy étterem üvegajtaját, de udvariasságából sosem lehet kibillenteni, így korgó gyomorral is a küszöbön kívül várakozik, vagy a Pszichopatával, aki elől még a kutyák is menekülnek, termetes kandúrférjét pedig rettegésben tartja, komoly féltékenységi jeleneteket rendezve az utca kellős közepén. Ízelítőt kapunk a kétlábúak életéből is, akik hajnalban főtt csirkét osztanak nejlonszatyrukból a kikötőben az éhes macskáknak, tejet injekcióznak az árván maradt kölykök szájába, vagy egyszerűen csak lehajolnak egy simogatás erejéig. És közben az örökké változó várost is bejárjuk. Hétpróbás gi…, elnézést, színpompás óda ez az emberekhez, akik szeretik a macskákat, a macskákhoz, akik szeretik az életet, és a városhoz, ami inkább aki.

Forgalmazza a Cirko Film – Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.