Nincs még egy olyan város, mint Isztambul, mondják, keveredik minden mindennel, a fény az árnyékkal, a régi az újjal, Európa Ázsiával. És ember az állattal. Isztambul utcáin több ezer kutya és macska él együtt az emberekkel, furcsa szimbiózisban: bár az állatok kóborok, az emberek nem fogadják be őket, mégis sokszor gazdaként gondoskodnak róluk, ismerik őket és sosem hagyják őket egyedül a bajban. A 80 perces dokumentumfilmben több száz macskával találkozunk, közülük héttel mélyebb ismeretséget is kötünk. Például Simlissel, akinek állandóan lopott étel lóg a szájából, Denisszel, a piaci partiarccal, aki egy ledózerolásra ítélt környék mókamestere, a kis kosarában fekvő Úriemberrel, aki ha éhes, izgatottan kaparja egy étterem üvegajtaját, de udvariasságából sosem lehet kibillenteni, így korgó gyomorral is a küszöbön kívül várakozik, vagy a Pszichopatával, aki elől még a kutyák is menekülnek, termetes kandúrférjét pedig rettegésben tartja, komoly féltékenységi jeleneteket rendezve az utca kellős közepén. Ízelítőt kapunk a kétlábúak életéből is, akik hajnalban főtt csirkét osztanak nejlonszatyrukból a kikötőben az éhes macskáknak, tejet injekcióznak az árván maradt kölykök szájába, vagy egyszerűen csak lehajolnak egy simogatás erejéig. És közben az örökké változó várost is bejárjuk. Hétpróbás gi…, elnézést, színpompás óda ez az emberekhez, akik szeretik a macskákat, a macskákhoz, akik szeretik az életet, és a városhoz, ami inkább aki.
Forgalmazza a Cirko Film – Másképp Alapítvány
